Valami Amerika

Azt sem tudom, hol folytassam, hol kezdjem.
Szóval Amerika eddig számomra nagy csalódás. Pozitiv értelemben. Lehet, hogy Kalifornia nem tipikusan amerikai, de mivel helyileg az USA-ban található (bár 1820-48 között valamikor Mexikóhoz tartozott), ezért úgy értékelem magamban, hogy Amerika király.

• Az idő szavakkal leirhatatlan: 25-30 fok, szikrázó napsütés, meleg. El sem tudom mondani, mennyire kellett ez már. Minden reggel megnézem a telefonomon, hány fok van Dublinban és elfog a rettegés, hogy mi lesz, ha véget ér ez az álom és vissza kell mennünk a Jégverembe. Nem viccelek, minuszokat is látok, de 15 foknál többet még sosem sikerült megpillantanom a kijelzőn. Ehhez képest itt olyan, mintha reflektorral világitanának (röhögtünk is a hétvégén, hogy tiszta Truman Show Feeling, mindjárt nekiütközünk valami falnak), de mégsem érzem azt, hogy meg lehetne rohadni, mert délutánonként jön valami enyhe szél és kibirhatóvá teszi a 30-32 fokot is.    
• Az emberek kedvesek. Sok amerikaival ugyan nem érintkezünk (én nem tudom, hogy van ez, néha úgy érzem, véletlenül Ázsiába csöppentünk, rengeteg ferde szemű emberke van errefelé, általában csapatostól járnak: egy csillogóan fekete hajú kiskölyök és körülötte 2-3 felnőtt, szigorúan nagy kalapban*), de akikkel a boltban / játszón / utcán valamennyit eddig beszéltünk, azok mind-mind normálisnak, mosolygósnak és barátságosnak tűntek. (Emellett az életben nem láttam annyi nagyon dagadt embert, mint itt. Kicsit nagydarab emberek persze mindenhol vannak, de pár ember, akit itt láttunk, eddig mindenkin túltett. Mondjuk ez nem pozitivum, csak eszembe jutott és ide illik. És ha pár sztereotipiák: miután mondtam valakinek a parkban, hogy Magyarországról jöttünk, az illető megkérdezte, hogy ott spanyolul beszélnek-e. Mikor mondtam, hogy nemnem, magyarul, szabadkozott szegény, hogy őőőőő, hát ő úgy gondolta, hogy Magyarország Dél-Amerika. Nos.)   
• A parkok, játszóterek szuperek. Nem spórolnak a bébihintával és sok-sok játék van a 2-3 éves korosztálynak is, ami különösen Sydney-hez képest feltűnő. (Ott alig találtunk olyan játszóteret, ami kifejezetten jó lett volna a kicsiknek is, ráadásul sokszor egy darab mászókát már játszónak neveztek.) A játszóterek mellett általában van iskola, de az iskolásoknak van ám külön kis játszóterük, nem keverednek délelőtt a jónéppel. A fű zöld, szinte olyan, mint Irországban, ezt úgy érik el, hogy mindig locsolnak. Nem tudom, mennyi viz fogyhat naponta, de még a boltokban a zöldségeket is spriccelik bizonyos időközönként, hogy jobban nézzenek ki. Az egyetlen baj a játszókkal amúgy, hogy homokos / faforgácsos a földjük. Ahol mégis van némi gumibeton, ott viszont olyan vastag, hogy teljesen belesüppedünk szinte. Sok játszónak egyébként van témája, a háborús hősök parkjában például vadászgépek vannak a csúszda oldalán, de van hangyás játszó is, ahol itt-ott piros hangyaszobrok vannak elszórva...
• Az árak normálisak, ha összehasonlitjuk az ir árakkal, szinte minden olcsóbb itt, mint otthon (az élelmiszer egy kicsit kerül kevesebbe, a benzin fele annyi, a műszaki cikkek szintén jóval olcsóbbak, csakúgy, mint az éttermek). A boltok nyitva vannak késő estig. Ez Dublin után olyan, mintha valaki egy vidéki kis faluból Budapestre került volna. Jó-jó, nem minden a fogyasztás, de nagyon laza érzés akár este 7-kor elindulni bevásárolni a vacsorához vagy körbenézni, hol lehet kapni bilit.  

* Itt is divat a csoportos tánc**, mint Sydney-ben - most kiderül, hogy baromira műveletlen vagyok, ez van, bevallom, nem tudom, mit csinálnak.   

** A parkokban, közterületeken összegyűlik 10-15 ázsiai ember és lassan mozognak valami szép zenére. Az Ortega Parkban legyező is van a kezükben, máshol azt még nem láttam. (Innen jut eszembe, amikor Ausztráliába mentünk, mindig hoztak forró vizes kendőket frissitésképp a repülőgépen, akkor azt hittem, ez a hosszú út miatt jár, de nem, ez valami keleti dolog lehet, mert a mostani repülőutunkon nem kaptunk ilyesmit. Vagy kispórolták.)