Most, hogy itthon vagyunk, amúgy nagyon vágyom haza, a lehetőségek országának tűnik Magyarország. Nem akarok visszamenni Irországba: pocsék az egészségügy és nincs semmi. Nincs kulturális élet, nincsenek gyerekprogramok, nincsenek fesztiválok (vagy ha vannak, úgyis elmossa őket az eső) és az év nagy részében nem esik jól még csak kinn sem lenni, mert fázom. Beszéltünk róla, hogy nagyon jó lenne kertes házban élni (már hogy minimál kertes, tehát hogy a ház előtt vagy mögött legyen mondjuk tiz-tizenöt négyzetméter zöld), de belegondoltam, hogy végülis tök mindegy, hogy egy lakásban kuksolunk benn vagy egy házban, mert bizony pár nyári naptól eltekintve az ember (vagy legalábbis én) nem ül ki szivesen a kiskertjébe nézni, hogy játszik a gyerek, ha kiskabátban kell ülnie vagy takaróba burkolva, mert fázik. (Ebből következően olyan sincsen, hogy fülledt nyári estéken 10-11 után kólázgatunk és beszélgetünk kinn (legalább az erkélyen, ha már kiskertünk nincs), mert még mikor a múlt héten napközben kifejezetten meleg is volt, akkor sem éreztem indittatást, hogy 10 után kidugjam az orrom, mert... igen, k*rva hideg lett estére.) Nem tudom, feltűnő-e, mennyire szeretem a mostani 35-36 fokos kánikulát...
Ráadásul a szar idő, a problémás egészségügy és a kopárság mellett Irország ellen szól az is, hogy ott nincsenek nagyszülők, akik pedig itt vannak és bőszen és lelkesen foglalkoznak P.-vel kérés nélkül is. (Az olyan apróságokat pedig már meg sem emlitem, hogy itt vannak igazi gyümölcsök (mert megterem helyben!), van finom kenyér (nem soda bread és nem szeletelt) és vannak normális ételalapanyagok, amikből normális ételeket lehet főzni (pl: zöldbabfőzelék, tarhonya, bableves, gulyásleves) és nem kell mindenféle pótlékot használni, ha hazait szeretnénk enni - ez kis problémának tűnik, egy ideig nagyszerűen leplezhető a magyar izlés, de azt hiszem, elértem oda (pontosabban valószinűleg a terhesség hozta ki), hogy irtózom az ir (és amerikai, egyszóval idegen) izektől és olyan kajákat szeretnék enni csak, mint gyerekkoromban, ami viszont lehetetlen, ha az alapanyagok mások).
Ezek vannak hát a mérleg egyik serpenyőjében, a másikban pedig mindössze két dolog: 1) AV jó állása 2) az igéret, hogy ha egyszer P. közösségbe jár majd, akkor megtanul angolul, ráadásul a sokak által szexinek tartott ir akcentussal. (No jó, van még egy dolog. Konkrétan AV hallani sem akar Magyarországról. Khm.)