Nyaralás

No szóval a Nyaralás. Oxnard-ban. Tekintve, hogy az út jó 6 óra volt, hiába indultunk viszonylag korán, fél 10 körül, jó későn, 5-fél 6 körül érkeztünk meg. Útközben San Miguel-ben álltunk meg először, ami egy iszonyat kicsi poros falvacska, de roppant hangulatos. A vicc, hogy ha akartunk volna sem tudtunk volna megállni máshol, nagyobb városban, mert a délre vezető út egész egyszerűen a semmiben megy. Utunk során számomra tökéletesen átértékelődött a "semmi közepe" fogalma, mert ha teszem azt Magyarországon autózunk (vagy akár Európában), akkor azért egy-egy nagyvároson (vagy épp egy rezeda-szagú egy utcás falun) tutira át kell hajtanunk egy idő után (esetleg ki kell kerülnünk ezeket), itt azonban csak mentünk-mentünk-mentünk és nem volt csak a Nagy Semmi. (Kicsit paráztam is bevallom és hálát adtam az égnek, hogy nem próbáltam meg AV-t rábeszélni, hogy menjünk Death Valley-be, mivel én ott tuti pánikrohamot kaptam volna...) No hát ott tartottam, hogy San Miguel-ben álltunk meg először - a falu játszóterén. P. hintázott jó sokat, mi pisiltünk, majd a közeli (és egyetlen?) kisboltban vettünk némi ebédrevalót. Miután a desszertként szolgáló fagyit is benyaltuk, újra nekiindultunk az útnak és P. annak rendje és módja szerint 2 körül elaludt. A következő megállónk egy egyszerű pihenőhelyen volt, jó 2 óra elteltével, itt csak pisiltünk, készitettünk pár fotót a környező hegyekről és loholtunk is tovább. Mikor 5 körül behajtottunk Oxnard-ba, már keményen küzdöttem a hányingerrel és úgy voltam vele, ha 5 percen belül nem állunk meg, én kidobom a taccsot. Óriási mázlinkra megálltunk és kiszállhattam - a hotel recepciójánál. Miután becsekkoltunk, kipakoltunk az apartmanban és mivel mindhárman éhen akartunk halni, megcsináltam a popcorn-t, ami a welcome pack része volt. Később a hűtőn megláttunk egy cetlit és felfedeztük, hogy Evening Social van az étteremben, igy oda is belógtunk és ettünk egy keveset. Egyszerű rizs volt húscafatokkal, de mivel főtt étel volt, jól esett végre a szendvicsek után. Vacsora után kiautóztunk a tengerpartra, ahol találtunk egy szuper játszóteret, majd hazafelé beugrottunk egy Albertsons nevű boltba, mert megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy   Safeway közel és távol nincsen... 8-ra értünk vissza a szállásunkra, bedőltünk az ágyba és hunytunk reggelig.

Másnap, azaz pénteken a tengerparton kezdtünk, mivel a reggeliről lekéstünk... Fél 10-kor léptünk be az étterembe, amikor ott már egy deka kaja nem volt, mivel hétköznap csak fél 10-ig lehet reggelizni... Hm. Visszaoldalogtunk hát a szálláshelyünkre, ettünk némi maradék péksütit és nekivágtunk a tengerpartnak, pontosabban először a szuper játszónak. Némi hintázás után elsétáltunk a partig (jó messze volt, ráadásul a fél utat égetően forró homokon kellett megtennünk - tök büszke voltam P.-re, mert jött, mint a kisangyal, pedig tényleg nagyon meleg volt a talaj - ami nagyon szép volt, bár teljesen kihalt. Rajtunk kivül senki sem napozott, homokozott, de sebaj, úgy jó egy nyaralás, ha nyugodt. Délben felkaptunk valami gyorsat a Jack in the Box-ban, azt ebédeltük, majd nekiálltunk P.-nek könyörögni, hogy aludjon. 3-ig próbálkoztunk, de mivel csak fetrengett meg dalolgatott, feladtuk és úgy gondoltuk, nekivágunk Santa Monica-nak. Miután kiderült, hogy jó egy óra az út és ráadásul dugó is van, visszafordultunk és Ventura-t vettük célba. Elautóztunk a turistaközpontig, nézelődtünk kicsit a szuvenir üzletekben (kongtak az ürességtől), P.-t felültettük egy körhintára (Amerikában mindenhol van körhinta), vettünk egy-egy fagyit és sétálgattunk a kikötőben. Mikor meguntuk, átgurultunk a tengerpartra és naplementéig ott töltöttük az időt. Nagyon hangulatos és pihentető volt, talán a legszebb tengerparti fotóimat itt sikerült elkészitenem. Az óceán hullámzott, a homok tiszta volt, a nap ereszkedett le... Gyönyörű volt, na. Este még beugrottunk vásárolni - és lehullt a lepel a nagy rejtélyről, van ám Oxnard-ban is Safeway, csak éppen Vons név alatt fut...

Szombaton már rutinosan korábban mentünk reggelizni és mindhárman egy-egy gofrit ettünk. (Mondjuk P. egy negyedet összesen, de az is csoda.) Délelőtt a ventura-i tengerpartra mentünk vissza homokozni, majd mikor dél körül járt az idő, hazacsorogtunk. Egy gyors ebéd után 20 percet szusszantunk, majd nekivágtunk Santa Monica-nak, abban bizva, hogy P. az úton elalszik. Igy is lett, szépen elaludt az odavezető úton, a baj csak az volt, hogy majdnem mi is... Végül 3 körül érkeztünk meg a városba és bosszúsan láttuk, hogy bizony a parkolás csaknem lehetetlen. Hiába voltak óriási (fizetős) parkolók a part környékén, mindre ki volt irva, hogy full... A város megtelt. Némi keringés után végül a legnagyobb (és legdrágább) parkolóba be tudtunk hajtani és jó sok forgolódás után találtunk is egy üres helyet. Innen áteveztünk a Pacific Park-ba, ami hires és kivülről jól is néz ki, de egyrészt ez tömegben annyira nem mérvadó, mert miközben letapossák a sarkad, annyira azért nem lehet élvezni a dolgot, másrészt meg sajnos csak kivülről néz ki jól a hely, ha már ott vagy, kiderül, hogy sajnos a kicsiknek nem sok lehetőségük van a szórakozásra: konkrétan egy darab sinen futó kisautósor van, a többi játék olyan, hogy azokra a rutinos P. sem mer felülni, hiába ajánlgattuk neki... Végül egy kör rendőrautózás után beálltunk az óriáskerék sorába és felültünk arra. Ez szép volt, jó volt, de szegény P. persze nem látott ki, csak úgy, ha felállt, azt viszont nem engedtem neki, igy maradt ülve és látványosan unatkozott. (Az ölembe sem akart ülni.) Miután végeztünk a kerékkel, úgy döntöttünk, végeztünk a vidámparkkal is, igy lesétáltunk a partra. AV hátramaradt, hogy néz némi szuvenirt az otthoniaknak, mi meg P.-vel ültünk a homokban és tengerpartoztunk. (Közben végig azon röhögtem, hogy a Baywatch itt játszódik, Santa Monica-ban és bazzeg olyan hideg a viz, hogy a lábamat sem dugtam bele szivesen, pedig mikor vasárnaponként vágyakozva néztem ezt a hülye sorozatot, azt képzeltem, hogy a nap éget, a viz meleg és minden szuper. Ehhez képest... Ha-ha.) Egy idő után AV megérkezett körünkbe és hozott funnel cake-t. Sosem ettünk ilyet előtte, kicsit a csöröge fánkra emlékeztetett (bár azt is életemben egyszer, ha kaptam), de finom volt, csak miután végeztünk, mindenünk ragadt. 6 körül kezdett beborulni az ég, ezért úgy döntöttünk nem kockáztatunk, hazaindulunk. Ezúttal a tengerparti utat választottuk, ami közvetlenül a parton halad (és érinti többek között Malibu-t is - Malibu, uramatyám, jártam Malibuban, olyan hihetetlen) és igy sem értünk haza később, mintha a másik úton mentünk volna. Az este már pakolgatással telt, hiszen másnap már utaztunk is haza.
Vasárnap - mivel lépni nem lehetett az étteremben - az apartmanban reggeliztük meg a gofrit, amit AV csinált megküzdve a tömeggel. Délelőtt még utoljára elautóztunk a kedvenc játszónkra, majd nekivágtunk a végtelen útnak hazafelé, Sunnyvale-be. 6 után gurultunk be a már megszokott szállónkba, de mivel megigértük P.-nek, még kimentünk az Ortega Parkba játszóterezni egyet. Este nem kellett altatni minket (mikor kell?), rettegve gondoltunk a másnapra, mikoris még előttünk állt a csomagolás, viszont már közel volt a végleges hazautazás napja, a kedd.