Kedden, mivel Monterey-be a nyaralástól függetlenül úgyis el akartunk menni, kora reggel.nyakunkba vettük a környéket és elautóztunk ebbe a szép kis városba. A Dennis játszótéren kezdtünk, ami egy szuper kis játszó volt, különleges játékokkal. Persze volt hinta meg csúszda is, de volt pl egy baromi hosszú függőhid meg két barlang meg egy hosszú csöves csúszda is (gondolom nem igy hivják - ilyen csövek gördülnek, ahogy csúszol és az visz tovább), szóval jó sok izgalmas játék, úgyhogy P. roppantul élvezte. A játszó után lementünk a partra, ami elég koszosnak tűnt (sajnos eltévesztettük és ez nem Monterey fő tengerpartja volt, hanem csak egy kis mellék-part és ennek megfelelően igen elhagyatott volt), de mi azért megettük a szendvicseinket a homokban és ásókáztunk egy kicsit. A part után célbavettük a Cannery Row-t, ami a város fő attrakciója, pontosabban egy nagy bevásárló- és kajáló utca a nagy viz mentén. Végigsétáltunk, ahol végig kellett sétálni, beigértünk P.-nek egy fagyit, de mivel rondán viselkedett (bekönyörögte magát egy ékszer üzletbe, mert volt ott egy művizesés és hiába tiltottam meg, többször belenyúlkált a vizbe, majd utána felkapott egy diszkavicsot és hozzá akarta vágni a vizesés mögött lévő tükörhöz, de szerencséjére elvétette... úgy égett az arcom miatta, mint még kb soha, nem is tudom, mi ütött belé, ennél normálisabb jóval), szóval a fagyit, no azt nem kapta meg. Mivel éheztetni azért nem akartuk, beugrottunk a Safeway-be némi kajáért, majd mig elaludt, nekivágtunk a 17-mile-drive-nak.
Bár eleinte szivtam a fogam, mert 9,5 dollár volt a behajtási dij az útra, később megértettem, miért: gyönyörű volt a hely, teli parkolókkal, kilátóhelyekkel, látnivalókkal. Mivel AV már járt itt egyedül, a főbb pontoknál csak én szálltam ki a kocsiból fotózgatni, mert hagytuk, hogy P. aludjon... Mivel jól kifáradt délelőtt, az út végére sem kelt fel, igy elindultunk délre az 1-es úton is, mert az is szépséges. Egy idő után, mikor már sok volt a jóból (és fél 4 felé járt az idő), egyszer csak megfordultunk és visszaautóztunk a 17-mile-drive mentén található tengerparthoz. Sajna mire odaértünk, beborult az ég, de igy is csodálatos volt a part: a homok szikrázóan fehér és finom volt, úgyhogy hiába támadt fel a szél, hiába jöttek a fellegek, kénytelenek voltunk homokozni egy kicsit, mert ellenállhatatlan volt a dolog. Fél 6 körül indultunk haza és fél 8 körül dögfáradtan estünk be a szállodába. Bár hullák voltunk, este fél 3-ig még szállásokat nézegettünk, mondanom sem kell zéró eredménnyel. Ekkor már kezdtem el-elengedni a nyaralást, de azért dúltam-fúltam, mert nagyon rosszul esett, hogy úgy tűnt, AV direkt minden helyben talált kifogásolnivalót, csak hogy ne kelljen mennünk... Ilyen gondolatokkal zártuk hát ezt a szépséges napot, mit ne mondjak, nem volt valami kellemes.Másnap, szerdán délelőtt újult erővel álltunk neki a kutatásnak, de ezúttal nem hely szerint kerestünk (Yosemite Park, Lake Tahoe és Santa Barbara voltak a célpontok), hanem ahogy esik, úgy puffan alapon. Ennek köszönhetően 11 körül igy AV lefoglalt egy apartmant Oxnard-ban, ami egy kedves kisváros Santa Barbara és Santa Monica között félúton... A sikeres foglalás után a Fiúk eltűztek az Ortega Park-ba (azaz a virágos játszótérre) játszózni, én pedig otthon maradtam bevásárolni és főzni. Délután pakoltunk, bőröndöztünk, illetve ha jól rémlik elmentünk hármasban a Fisher Park-ba mókázni. Este turbóból kiirtam pár programot Oxnard környékén, majd izgatottan vártuk, hogy reggel legyen és végre induljunk nyaralni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése