'74-'75

Igen, az osztálytalálkozó. Jól felhúztam magam, mert az egyik kelekótya barátnőm kitalálta még február körül, hogy legyen július végén (!), mert hogy ő akkor jön haza Németországból, ahol él. Július vége, bazzeg. A nyár közepe, csak szólok. Mindenki nyaral. Gazdag osztály voltunk. Érted. No mindegy, nem szóltam, hogy szerintem ez baromság, gondoltam, majd megoldjuk. Aztán miután kiderült Amerika március végén, irtam a közös FB falra, ahol felvetette ezt az ötletet, hogy hát sajnálom, nekünk július vége tuti nem jó, mert júniusban hazajövünk Kaliforniából, aztán hazatűzünk Magyarországra, mert lejár P. útlevele és később már nem tud emiatt hazarepülni, úgyhogy ki van zárva, hogy ha hazarepülünk júniusban, utána újra visszarepülnék az osztálytalálkozó kedvéért pár héttel később... Ja, bocs, visszarepülnénk, mert P.-t persze cipelem mindenhová, mint egy pótkereket, de ezt senki sem fogja fel. (Ekkor terhességről még szó sem volt, alapból akar a franc repülni ilyen sűrűn, hónapokig meg nem fogunk Magyarországon dekkolni, hiszen nem ott élünk, arról nem beszélve, hogy egy tavaszi vagy őszi repjegy árának kétszerese-háromszorosa egy nyári. Persze biztos én vagyok bonyolult meg smucig...) No szóval ezt tisztáztuk, legalábbis én azt hittem, hogy tisztáztuk, miután ezt kiirtam a Nagy Közös Falra meg irtam a lánynak is egy hosszú magyarázkodós levelet, amire válaszolt is, hogy hát neki meg a június nem jó, mert esküvőre mennek meg lehet, hogy költözködnek is, ezért javasolta inkább a júliust, azon belül is a július végét. Oké. Ennyiben maradtunk, patthelyzet, irtam, hogy remélem, hogy a 20 éves találkozóra majd eljutok, blabla, a szokásos udvariaskodó szöveg, majd mély csend. Egészen tegnapig. Tegnap ugyanis a srác, aki az eddigieket is szervezte, irt az FB oldalunkra, hogy akkor most mi van, lesz-e találkozó és mikor, van-e már valami, mert ha nincs, ő felvenné a fonalat és javasolja a szeptembert, mint időpontot (Nemhiába jártunk 2,5 évet, ha-ha, egyre jár az agyunk.) Szuper. Mindenki örült, végre sinen van a dolog, hurrá, én irtam, hogy tök jó, tervezzük, hogy ősszel is megyünk, remélem pont akkor leszünk otthon és tudunk találkozni, mire az eredeti "szervező" (haha) csaj közli, hogy hát sziveskedjek hazamenni a talira, hiszen (figyelem!) miattam nem volt júniusban a találkozó. MIATTAM! Beszarok, komolyan. És ez a lány basszus pszichoterapeuta. Őszintén nem akarok belegondolni, mi van a betegeivel, hogy azokat is igy félreértelmezi-e, azokra is ilyen gyéren figyel-e vagy csak velem ilyen, de ez nem az első eset volt. Nem is a második. Folyamatosan ezt csinálja, gimi óta totálisan szét van esve, ráadásul bár most ugye minden irásban zajlott, ennek ellenére köti az ebet a karóhoz, hogy azt irtam, nekem június nem jó... Pf. (Természetesen visszakerestem a leveleinket meg a Falra irt dolgokat is, mert én meg ilyen hülye vagyok, hogy magamban kételkedem inkább, mint hogy elfogadnám csont nélkül, hogy ez a lány ilyen sötét.) Eh. És csodálkozunk, hogy a pszichológusokat mindenki lenézi és senki nem tartja semmire.