Skeleton

Olvasgattam a régi blogomat és ilyesmik voltak benne, hogy
Istenem, pár év és egymás mellett sétálhatunk, én vékonyan és csinosan, ő pedig kis bekecsben és sietősen a pöttöm lábain, hogy lépést tudjunk tartani egymással és majd nem lépünk vonalra, mert aki vonalra lép, az szerelmes és nagyokat nevetünk mindenen és hosszasan megtárgyaljuk, mi szeretne lenni a farsangon és miután azt mondja, hogy nem akar sem vízesésnek, sem gem kapocsnak öltözni, megegyezünk egy félig fiú-félig lányban, bár akkor nem teszek neki ígéretet, hogy kibírom röhögés nélkül.  

Meg
Mit ne mondjak, rájöttem, hogy nem maga a halál az, ami kétségbeejtő és elszomorító, hanem az, hogy azok, akik most halottak, előtte éltek, nevettek, bevásárlókocsit toltak és ismertek minimum egy darab Kiss Attilát.   

Illetve
Aludj el szépen kis parázs. Nosza.