Állitólag be van sózva a fenekem

Pedig nem is.
Szerdán délután például nem emlékszem, hogy bárhová mentünk volna, sőt, fossá untuk magunkat délután itthon, ha minden igaz.

Csütörtökön délelőtt ezért elvágtáztunk a Buzzbeez-be, de kiábránditó volt: a játékok koszosak voltak és leharcoltak, a kicsik mindent a szájukba vettek, ezért csöpögött a nyál és ha már a nedveknél tartunk, természetesen egy-két orrfolyós gyerek is befigyelt itt a nyár közepén. Amikor az egyik rám nézett a nedves orrával, hirtelen belém nyilallt az érzés, hogy no nem. Ez itt nem az én helyem.
Mert ez itt nem kivétel, hanem a szabály. Rémes. Negyed 1-ig maradtunk (P. főleg a wc-nél lévő biztonsági kaput nyitotta-zárta), majd hazajöttünk ebédelni. (Csőben sült karfiol második terités.) Alvás után, mivel AV úgyis röplabdázott fél 10-ig, P.-vel csaptunk egy görbe délutánt: elmentünk Bray-be a vidámparkba. (Ezen ugyan volt egy kis vitánk, mert igy nem értünk haza fél 7-re, mikor AV-nek indulnia kellett volna, de mondtam, hogy nem érdekel, mert itthon hulla unalom van, nyár van, kinn kell lenni, szerintem nem esik le az aranygyűrű senki ujjáról, ha a központba DART-tal kell menni és nem kocsival...) No szóval P. szokás szerint két járgányra ült fel: egy tűzoltóautót és egy kamiont választott. A kettő között fagyiztunk is, illetve lementünk a parthoz kavicsot dobálni és majomkodni (lásd jobb kép). Odafelé elkapott egy óriási felhőszakadás, de mire Bray-be értünk, már tűzött a nap hálistennek, viszont, hogy keretes legyen a történet, hazafelé ismét rázenditett az ég és úgy esett, mintha dézsából öntenék, szóval alig-alig láttam valamit, volt para rendesen. Azt mondják, ez az eddigi meleg átka, hogy most olyan esők vannak, hogy ihajj, dörög-villámlik és bugyog a viz a talajon, úgy zuhog. (Ez meglehetősen ritka errefelé.) Hazafelé beugrottunk a Dunnes-be, mert P. áfonyát szeretett volna és ha már ott voltunk vettünk még ezt-azt, hogy hétvégén kevesebbet kelljen. Fél 8-ra értünk haza, meglehetősen dögfáradtan. Este befejeztük a szerdán este megkezdett Sztracsatella cimű filmet és nagyjából ennyi volt a nap.

Pénteken, azaz ma délelőtt elmentünk a Glenroe Open Farm-ra, ami Bray után van, Kilcoole-ban. Odafelé újra elkapott egy óriási felhőszakadás és mivel épp 100 körül repesztettünk, nem voltam teljesen nyugodt, mivel szinte semmit sem láttam a zuhogó esőtől. A poén az volt, hogy a zivatar közben sütött a nap is, teljesen olyan volt, mintha a Truman Show-ba csöppentünk volna, olyan lehetetlenül irreális volt az egész, hogy csak na. Mire odaértünk a farmra, elállt az eső (sőt, ott nem is esett, kis pocsolyák sem voltak), úgyhogy csodálatosan szép napsütésben jártuk körbe a birtokot. A nagyobb állatokkal kezdtünk (tehén, ló, szamár, póni, kecske, disznó), majd P. rákattant a játszótérre és igy a libák, tyúkok, kacsák sajnos kimaradtak. Játszózás közben jót beszélgettünk, majd elmentünk pisilni (úgy birom, hogy szépen szól és nagyon sok helyen van ilyen kis IKEA-s fellépőke, hogy ne bénázzunk a normál wc-n) és jött az állatsimogató. Sajnos csak egy nyuszit meg egy tengerimalacot lehetett gyötörni, de P.-nek igy is tetszett a dolog. Ezután már csak a kávézó volt hátra: mivel nem volt scone, vettünk valami borzalom rózsaszin sütit (a kezét törném le annak a cukrásznak (lószart cukrász az ilyen, kontár), aki képes ilyen borzalmat sütni: fél centi, morzsálódó piskótatészta, jó vastagon leöntve ragadós marcipánnal, kiráz a hideg, ha rágondolok, borzasztóak ezek az ir sütik), majd hazaautóztunk. Mivel hétfő óta nem volt kakkantás, csak nyögések hada és kőkemény has, alvás után adtam P.-nek egy kis hashajtót, ami meg is tette a hatását, kétszer is. Szegény 30 percet aludt csak délután, gondolom zavarta a hasa, bár ő azt mondta, pisilni kelt fel. Délután kézműveskedtünk: ujjfestékeztünk és szines rizzsel játszottunk. 5 körül elindultunk AV elé, mert én mentem a központba vásárolgatni, de vagy 20 percre foglyul ejtett a kocsi, ugyanis újra felhőszakadás volt, hömpölygött a viz a földön és égszakadás, földindulás... Végül 6-ra értem be a városba, vettem P.-nek egy kis inget, magamnak két nadrágot mert már nagyon nyomnak a sima gatyóim (az előbbi nem volt ám 55 euro, te jó ég, van, aki annyiért vesz egy nadrágot?) meg betértem a Dealz-be is csillogós ragasztóért és némi kézügyeskedős hozzávalóért. A Mekiben vacsoráztam, csirkés wrapet ettem ásványvizzel és roppant büszke voltam magamra, hogy a sok kólát és fantát vedelő ember most biztos azt hiszi, én ilyen cool lady vagyok, hogy sima vizet iszom, ráadásul nem eszem sült krumplit sem, pedig haha, a buták csak nem tudták, hogy az édes üditőktől hánynom kell, a sült krumpli wrap-pel pedig már annyi mennyiségű kaja, amit én nem birok legyűrni egyszerre. Mikor hazaértem, kiderült, hogy P. még háromszor fosott a hashajtótól (hmm, legközelebb asszem nem 8 csepp kell neki, hanem 3, de biztosra akartam menni) és szó szerint folyékonyat kakált, ami az őskorban volt utoljára. (Már elnézést, de nálunk csak kizárólag gurulós kaki van, ha van, amit nem tudok összenyomni abszolút, hát ilyen ez a szorulás, elszoktat a különböző tipusú végtermékektől.)
Holnap amúgy vendégség és azt hiszem elrámolom a normál nadrágjaim és előkotrom a terhes cuccaimat, mert Itt Az Idő, hizom. (Csak a rend és a pontosság kedvéért, 56,6 kg-mal kezdtem a terhességet, most is annyi vagyok, kiváncsi vagyok, lesz-e ez újra 72...)