Gyerek vagy ám még

A múltkori hazaköltözési lázam meglehetősen alábbhagyott, miután jártunk egy-két játszótéren. Botrány-botrány hátán, komolyan, eddig csak legyintettem, mikor valaki panaszkodott a játszós közönségre, de most már értem, honnan fúj a szél: mig itt tiz szülőből egy-kettő, aki viszonylag normálisnak tűnik, Irországban egy-kettő az, aki nem. Nem akarok példákat irni*, mert rühellem a témát, meg tudom, hogy túlérzékeny is vagyok ilyen téren, mert elég kevés ember szimpatikus, szóval sok a kizáró tényező, de ezt le akartam jegyezni, hogy majd olvasgathassam, ha hazatértünk a hidegbe.

* na jó, egyet irok: milyen szülő az, aki dohányzik a játszótéri padokon? (az eldobált csikkekből arra következtettem, hogy nem fehér holló) illetve még egy: milyen szülő az, aki engedi, hogy a 3-4 éves kölyke egyetlen szó nélkül eltolja mellőlünk P. kismotorját, majd miután megunta, ott hagyja 200-300 méterre? (vigye el, érted, nem érdekel, próbálja ki, ha épp nekünk nem kell, de bazzeg kérdezze már meg, hogy szabad-e vagy valami (egy 3-4 éves már önmaga is megkérdezheti, de ha nem, akkor ott téblábolt anyuka is mellette és neki sem jutott eszébe elkérni csak mint egy birka vitték a cuccunkat) mondjuk én vagyok a hülye, ott azonnal szólni kellett volna, hogy hoppá, nem utólag pampogni, de miért is érezzem úgy, hogy nekem mindenkit nevelni kell?) amúgy tudom, sokan azt mondják, ilyeneken nem érdemes húzni magunkat meg örüljek, hogy ezek a fő problémáim, de én az ilyesmin teljesen fenn tudok akadni, mert egyáltalán nem tartom normálisnak, hogy igy menjenek a dolgok... és még van képe a sok szemétnek Amerikát lenézni, ahol mondjuk percenként vagy ötvenszer hangzott el az excuse me / sorry, mert ezerszer udvariasabbak voltak ott az emberek, mint itt. de ennek ellenére folyton megy a bezzeg a magyarok. mi bezzeg a magyarok?