Június 13.-július 10. / II

Szóval a második hét.

Csütörtök délelőtt AV még mindig dolgozott, valami fotózáson volt, úgyhogy csak dél körül ért haza. Mi, ha minden igaz, otthon az udvaron élveztük a nyarat. Délután az előző napi strand sikerén felbuzdulva újra elmentünk a ceglédi strandra, ezúttal AV-val hármasban. Rutinosan benn kezdtünk (a kinti medencére 4-kor még tűz a nap) és csodák csodájára némi huzakodás után P. most a benti medencébe is bemerészkedett. Mivel a vizipiszolya nem működött, AV elslattyogott venni egyet és kemény 250 ft-ért hozott egy gyönyörű kis kéket. Innentől P. Lesből Támadó Vizipisztolyozó lett, de mivel olyan vékony sugárban köpi a vizet a fegyver, hogy ihajj, szerintem senki észre sem vette, hogy eltalálták. A benti medence után lángosoztunk egyet, majd jött a külső móka: szivárványcsúszda, vizköpők, nagy volt az öröm igazán. Hazafelé beugrottunk a Tesco-ba vásárolni és újra hulla fáradtan, 8 körül estünk haza.

Pénteken délelőtt csak a központba autóztunk be és fagyiztunk valamint újra bementünk a kis játszóudvarra a könyvtár mögött. Ebédre P.-t hazavittük és beizzadtuk magunkat az Alle-ig. A Sparban kezdtünk (szomjasak voltunk), majd ebédeltünk a Főzelékfalóban. Az utolsó falatokat már futva tettük meg, nehogy lekéssük a kinézett filmet, a Gyakornokokat. Nem a legjobb választás volt a film, de rajzfilmet vagy akciófilmet nem akartunk nézni, maradt ez. Az még csak hagyján, hogy teli volt kamukkal a film (pl hogy nem lehet kaját hazavinni vagy randizni cégen belül), az, hogy az egész egy nagy-nagy klisé volt, már jobban idegesitett. Nagyjából minden mondatot előre ki lehetett találni, a végkifejletről nem szólva. Persze örültünk, hogy eljutottunk kettesben moziba, úgyhogy inkább nem fikázom tovább a művet... A film után AV elment egy műszaki boltba, én pedig a Librit vettem célba, hogy lőjek valamilyen testvéres mesekönyvet. Egy eladónő az első percben letámadott, nem hagyott nézegetni, folyamatosan beszélt, beszélt, beszélt (ez az Önök ügye, a férjéé és az Öné, a gyereknek semmi köze hozzá, minek akar kistestvéres könyvet venni, hm? VAGY áááá, az Anna, Petit meg ne vegye, mert borzasztó, függő lesz a gyerek, neeem, nem ajánlom) és végülis mindenről lebeszélt. Ezután áttértünk a bili témára, ajánlgatta a ki kakilt a vakond fejére könyvet, majd élvezettel fel is olvasta... Az egészet. Amikor közölte, hogy gyerekkorában szivesen pisilt rá a kezére, úgy éreztem, itt az idő lépni... Szerencsém volt, AV épp jött és kimentett, nem kellett magyarázkodnom, miért szivódom fel nyomtalan. A Libris kaland után találkoztunk a Katával, majd miután nem találtunk egyetlen légkondis helyet sem, ahol hűvös lett volna (egyedül az Intimissimi-ben ment a légkondi, no de oda nem ülhettünk be), kimentünk a szemközti palacsintázóba dumálni. Jó másfél órát ültünk benn, sajnos mi voltunk az egyetlenek, pedig tök jó hideg volt és a palacsinták is finomak voltak. Miután kifogytunk a szóból, szépen hazafelé vettük az irányt, fürdetésre haza is értünk Anyuékhoz.
Szombaton piacoztunk, vagyis lángosoztunk, elsétáltunk a játszótérre és vettem ezt-azt a DM-ben, Rossmann-ban meg a patikában. Délután szintén lightosra vettük a figurát: elugrottunk a játszóházba a Tesco mellé, majd ha már ott voltunk, vásároltunk is kicsit. Lehet, hogy más is történt, de nem emlékszem sajnos és fotó sem készült, hogy beugorjon valami...
Vasárnap 10 körül nekivágtunk Nagyinak. A terv az volt, hogy mig ők (már P. meg a Nagyi) ebédelnek, játszóznak, addig mi találkozunk L-ékkel és dumálgatunk majd bobozunk Visegrádon és ott ebédelünk a Don Vito-ban. Ehhez képest az orvos ugye letiltott a bobozásról, sétálni nem igazán szerettem volna a 70 fokban, szóval abban maradtunk, hogy beülünk egy étterembe, ebédelünk, majd szépen hazamegyünk L-ékhez kártyázni. Igy is lett, ettünk egy jót a Bécsi Szelet Vendéglőben, majd 3 körül visszavonultunk kártyázni, de közben hivott Anyósom, hogy 37,6 P. láza, adjon-e neki lázcsillapitót. Miután mondtam, hogy pff, dehogy (a telefon nem adta át a legyintésem), közölte, hogy de, ő ad (akkor minek kérdezi?), majd ebben maradtunk. 6-ig mókáztunk L-ékkel, megbeszéltük, hogy ők mindenképp a Pók utcába szeretnének költözni (WTF), mi meg valahová oda, ahol jó az egészségügy; majd hazamentünk, pontosabban Nagyihoz. Ott kiderült, hogy nem voltak ám sehol ("lázasan" nem akartak lemenni... ekkor olyan jó 37,2 is lehetett az a láz) illetve Anyósom mondta, hogy beszéltek Skype-on Anyuékkal és Valami Történt. Imádom Anyut, de emiatt nem tudnám búbolni, hogy csak elejt dolgokat, jól felizgat, majd mert azt hiszi, igy nem idegeskedem, nem mond el semmi fontosat, nehogy aggódjak. Nagy nehezen sikerült végül őket elérnem, kiderült, hogy miután elmentünk reggel, 5 perc múlva kb Apu is befutott, mert a jobb mutatóujjának a végét lenyisszantotta a metszőollóval és ömlött belőle a vér. Ekkor ők ahelyett, hogy hivtak volna, mi van és mi visszafordulva elvihettük volna Aput kocsival az ügyeletre, kussoltak és mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, elbicajoztak a rendelőbe, ahol kiderült, hogy be kell menni a Baleseti Sebészetre a sérüléssel, ami azt jelenti, hogy Apu egyedül felült egy buszra és egy órán át bebuszozott Pestre, hogy többszöri BKV-s átszállás után megérkezzen oda, ahol végre ellátták a sebét... Mindezt ahelyett, hogy mi elvittük volna kocsival... Mikor ezt megtudtam, fel tudtam volna robbanni, komolyan. Ez nem óvás-védés, ez nettó bosszantó hülyeség! Miután jól lecsesztem őket, milyen bolondok, jó mérgesen feküdtem le és hasonlóképp aludtam a forróságban-zajban.

Hétfőn 8.40-re mentem a Klinikára, laborvizsgálatra, majd mit tesz isten, fél 10-kor le is vették a vérem. Gőzöm sincs, miért késtünk, de úgy tűnik, ez itt igy divat. Negyed 11-re értem vissza a Fiúkhoz, fél körül már szedelőzködtünk is, ugyanis a Koós Károly téren találkozónk volt Sanyi báékkal. Az öregek aranyosak voltak, nem győzték P.-t csodálni, milyen önálló (haha), majd mivel elég bizonytalanul éreztem magam, AV hazavitt minket Anyuékhoz kocsival. (Eredetileg csak mi mentünk volna haza, ő maradt volna Pesten, mert ebéd után szerelni kellett valamit Sanyi bánál, de volt olyan kedves és rendes, hogy hazaszállitott minket és vonattal jött vissza az 50 fokban.) Délutánra megjött az eső: mivel úgyis kellett P.-nek őszi cipő, úgy döntöttünk, elautózunk a maglódi Auchan-hoz, amellett van Deichmann is, hátha. Mondanom sem kell, nem találtunk semmi szépet őkelmének, mert a 25-ös méret úgy tűnik, hiánycikk volt: 3-4 félcipőt találtunk összesen, azokat is horror áron (9000+ Ft). (Lány cipőkből bezzeg volt dögivel, akciósok is, már majdnem vettem P.-nek egy semleges(nek tűnő) topánt, mikor felfedeztem egy alattomos virágdiszt az oldalán, botrány, hogy nem csak a ruha-, de a cipőválaszték is jóval gyengébb, ha a fiúkról van szó.) A sikertelen nézelődés után P. slusszpoénként be is pisilt az áruházban, mig mi Anyuval wc-n voltunk (micsoda irónia - természetesen kérdeztük előtte, eljön-e ő is) és Apu, ahelyett, hogy megvárt volna minket, hogy a pisis gyereket a mosdóban átöltöztessük, kivitte szerencsétlent az esőben a kocsihoz, hogy majd ott cseréljük ki az alsóját... Eh... Ezen kis fiaskók ellenére jó kis nap volt ez is, bár innentől egy ideig eléggé elromlott az idő.

Kedden délelőtt semmit sem csináltunk konkrétan, vagyis Anyuék igen, körbejárták a szomszédokat P.-vel és beszélgettek itt-ott, de én döglődtem otthon. Délután az esőfelhők ellenére nekivágtunk a gyömrői tónak, de mire leértünk a játszótérhez, elkezdett komolyan ömleni az eső, úgyhogy rohantunk fedezékbe szépen. Szerencsére 5 perc múlva alábbhagyott, kezdhettünk játszózni és sétálni. Némi hintázás után nekiindultunk a tavat körbejárni, de amikor újra csöpögni kezdett, inkább hazaindultunk. Itthon rendeltem magamnak vacsorát (hekket sültkrumplival), úgyhogy miután végre kihozták, P.-vel azt vacsoráztuk. (Imádja a halat, mintha nem is az Apja fia lenne...) Az eső egyébként szinte egész estig nem állt el, szépen lehűtve ezzel a hőmérsékletet.
Szerdán délelőtt bevonatoztam volna Pestre, a pajzsmirigy dokihoz, de mivel valami vágányzár miatt nem jártak a vonatok, ezért végül Apuék vittek be kocsival az Ecseri útig. A 11-es időpontom ellenére már 3/4 11-kor végeztem, úgyhogy előttem volt az egész nap mókázni, sétálni, de olyan hulla voltam, hogy egyszerűen nem tudtam élvezni a szabadidőmet. A Westendben csalódottam döbbentem rá, hogy se Főzelékfaló nincs, se Match (vagy valamilyen élelmiszerbolt), úgyhogy miután benéztem az Alexandrába (ahol a gyerekkönyveknél legalább 40 fok tombolt, ráadásul a WC fizetős volt, őrület, ide sem megyünk többet), szépen visszaoldalogtam a Nyugatiba és felszálltam az első hazafelé induló vonatra. (Úristen, ezt leirni is durva, mintha nem is én lettem volna...) Délután P.-t elvittük a Katica Játszóházba, mivel szerdánként féláras nap van és mig ő játszott, én benéztem a Tescoba, hátha van sajtos roló / isler / Apenta / dinnye. (Általában ezeket kergettem egész otthonlétem alatt.) AV egyébként a keddi munkanapja után ezen a napon már hazajött, igy újra együtt tudtunk nyomulni hármasban, még hogy nem nyaraltunk mi idén, ejnye.