Szegény P. olyan kis koravén, úgy sajnálom ezért, de közben meg időről-időre emlékeztetnem kell magam arra, hogy basszus, még csak 3 éves, ne várjam már, hogy úgy viselkedjen, mint aki 6-8 vagy még több. (Az apja amúgy még durvább, képtelen megjegyezni, hány éves szegény gyerek, olyan dolgokat vár el tőle, hogy ihajj.) De pl mikor hulla vagyok és jönnék már fel a lakásba, hogy lezuhanjak egy székre, ő meg már a sarkon közli, hogy majd egyedül fog kiszállni (ez úgy zajlik, hogy kikattintja a biztonsági övét, lehúzza az ablakát, kinyúl és kivülről kinyitja az ajtaját (a gyerekzár miatt belülről nem nyilik), majd majdnem kiesik, de valahogy csak kilép a kocsiból, felhúzza az ablakát, ráb*ssza a kocsiajtót (nem, nem becsukja, minden erejét beleadva becseszi az ajtót), majd lélekszakadva rohan hozzám, hogy én zájom be, én zájom be, azaz elkéri a kocsikulcsot, hogy hátul bedugja a zárba és ráforditsa, no ezek után már nem nagyon vagyok vevő a héééj, tilos a csikja lépni, állj meg, stop! parancsára (hogy ezt hogy találta ki, nem tudom, nekem 6 éves koromban volt ilyen mániám, de kb 9 évesen elmúlt, azóta el is felejtettem) illetve a ház ajtókulcsát sem szivesen adom oda, hogy bénázzon a zárral és ilyenkor jön a hiszti meg a nyafogás, ami idegesitő, de egy szinten jogos is, hát szegénykém csak ügyesedni akar meg kiteljesedni egy ajtónyitással, mi bajom lenne, ha engedném neki... No ugye.
Mr Érettnek (jajj, nem akarom skatulyázni, de tényleg olyan kis mini felnőtt) egyébként új kedvenc száma van a "forró szives", amiről sokáig nem tudtam, micsoda, de mikor meghallottam, hogy vonattologatás közben azt énekli, hogy febjuáj, fojgatag, néhány elvajázsolt nap, rájöttem, hogy hohóóó, hát ez Charlie. (Mikor a következő autózásnál a CD-n jött ez a szám, cinkosan hátranéztem rá a pirosnál, mire nagyon elkezdett röhögni és közölte, hogy te nézzé ejője, mejt vezetned kejj. Mondom én, hogy koravén.)