Napjaink folyása

Hűvösebb van hétfő óta, teljesen olyan, mintha már az ősz jönne, pedig még előttünk az augusztus. De a földön barna levelek kavarognak, az égen meg óriási esőfelhők. (Esni hálistennek nem esik, csak be van borulva.) Most, hogy a tengerpart nem opció, tegnap délelőtt elmentünk hát LUAS-ozni, mert hétfőn Malahide felé P. látott egy villamost és teljesen rákattant, hogy majd a közeljövőben utazzunk rajta, mert ő még sosem ült LUAS-on. Szóval igy váljon valóra minden álma, kedden délelőtt felkerekedtünk és elautóztunk a Collins Barracks-hoz, mert ott régen ingyenes volt a parkolás, gondoltam letesszük a kocsit, elmegyünk a Liffey partjára, ami olyan 5-6 megálló, sétálunk, veszünk egy jégkrémet és szépen visszavillamosozunk a múzemhoz, majd hazaautózunk. No most hogy a parkolás fizetős lett a múzeumnál, mióta utoljára ott jártunk, egy dolog. De utána megvettük a villamosjegyeket, felszálltunk és basszus egyetlen megálló után kiderült, hogy valami baleset miatt állnak a villamosok, nem megyünk tovább. Szegény P. teljesen kétségbeesett, hogy most mi lesz, nagyon megsajnáltam, úgyhogy bár több apróm nem volt, mondtam lesz ami lesz, akkor most elindulunk a másik irányba és arrafelé utazunk egy kicsit, bár abba az irányba a jegyünk ugye nem érvényes. (Tök béna ez a rendszer, szakaszok vannak, pl Central 1 - Docklands stb és a jegy ára nem attól függ, hány megállót teszel meg, hanem hogy hány szakaszt érint az utad. Mintha a Ferenc körúttól a Deákig lenne a Central 1 mondjuk és ha a Klinikáktól mennél a Kálvinig, ami 2 megálló, akkor többet fizetnél, mintha a Ferenc körúttól mennél a Deákig, ami viszont 3. Gáz.) No de visszatérve, felültünk a villamosra újra és nekivágtunk az útnak. Én persze végig fostam, mi van, ha "lebukunk", elképzeltem, milyen lesz magyarázkodni, illetve közben azon is filóztam, hol szálljunk le, ahol van valami értelmes is. Végül a Rialtónál szálltunk le, mert úgy rémlett, ott van némi Grand Canal és oda lehet kavicsokat dobálni, de csalódottan láttam, hogy nem, nem, itt bizony az ég világon semmi nincsen. Kicsit sétáltunk a házak között, boltokat sem láttam, majd visszaszálltunk a villamosra, ami a múzeumig minden megállónál 10 percet állt. Nem kb 10 percet, pontosan 10 percet. Már azt hittem az agyam eldobom. Mi álltunk, szemben meg percenként jöttek a villamosok, gyorsan, vidáman. Mivel Smithfield-nél, ahol leszállitottak minket, láttam egy mini játszóteret, mondtam P.-nek, hogy ott szállunk le, úgyhogy mikor jó fél órás utazással megérkeztünk, nekiindultunk a térnek. 10 perc játék után már fél 1 felé járt az idő, gondoltam ideje indulni, úgyhogy beálltunk a megállóba, gondolván 1-2 perc és jön a LUAS, hiszen ebben az irányban  nem volt gond... Aha... 20 percet vártunk, mire jött egy totálisan tömött járgány, de mondtam P.-nek, hogy egy életünk, egy halálunk, erre felszállunk, mert egy megálló a múzeum (gyalog is kb 20 perc lett volna vele, ezért nem indultunk el), nem fogunk még egyet várni. Mikor megérkeztünk, P. mindenáron be akart még menni a Collins Barracks-ba, megnézegetni a kiállitásokat, én meg igencsak sajnáltam a balul sikerült délelőttünk miatt, úgyhogy elvittem a tankokhoz, amiktől kissé megilletődött és máris igyekezett a kocsihoz, mint a kisangyal. Fél 2-re értünk haza, ebéd persze nuku, úgyhogy összecsaptam egy Uncle Ben's-féle édes-savanyút és evés, alvás. Délután nem kockáztattam újabb programot: itthon maradtunk és sütöttünk szilvás clafoutist, mert annyi helyen elém jött mostanság, hogy gondoltam kipróbálom. (Azért szilvásat, mert hétfő délután voltunk a Tescoban és 6 szem szilva csak 1,5 euró volt, mig minden más aranyáron ment... A Tesco előtt egyébként voltunk a Dealzben is és P. kapott egy tollasütőszerűséget egy kicsike labdával, de amióta megvan a cucc, még egyfolytában fújt a szél, igy nem tudtuk kültéren kipróbálni, én pedig kaptam egy pitetepsit, mert már előre tudtam, hogy sütni fogok.) Visszatérve a sütihez: háááát, engem nem nyűgözött le, egyrészt nagyon édes volt, másrészt pedig nagyon tejes, pudingszerű. AV-nek megigértem, hogy sütök majd még egy barackosat a hétvégén, de ami engem illet, én maradnék a normál tésztás piténél, amiben van anyag, amit lehet rágni. Sütisütés után AV elé mentünk és kiautóztunk Sandymountra bicajozni, majd hazafelé beugrottunk vásárolni is. Édes ez a pihenés.
Ma, bár a strandra indultunk, jól tettük, hogy módositottunk a terven útközben, mert egyik pillanatról a másikra nagyon lehűlt az idő és be is borult. A St Anne's Park-ban kötöttünk ki végül, ahol P. jót játszózott és ahol van a Red Stables teázó is, ahol vettünk egy scone-t, amit végül nem ettünk meg, hanem becsomagolva hazahoztunk... Bár jó későn értünk haza, csőben sült karfiolt főztem / sütöttem, szóval megint jól elcsúszott az altatás, de igy jártunk. A délutáni programot egyelőre homály fedi, mert eléggé fúj a szél, 20 fok sincs (szerintem) és lóg az eső lába. Szussz.