Napjaink a Nagy Hazajövetel óta

Gyorsan vázolom is a pihenős napjainkat...
Szerda este jöttünk tehát haza, másnap P. negyed 7-kor keltett ugye. A délelőtt a kipakolással telt, majd eszembe jutott, hogy el kéne mennem a GP-hez, hogy benne legyek a terhes rendszerben, kértem időpontot és legnagyobb meglepetésemre aznapra kaptam is: fél 11-re. 3/4 10 volt. Ekkor őrült rohanás vette kezdetét: felöltöztem, összekészitettem P. csomagját (pótalsó, pótkisnadrág, rágcsa, pelus, törlőkendő, innivaló, könyvecske, kisautó), bedobtam a táskámba az egyik magyarországi ultrahang leletemet, majd rádöbbentem, hogy egy fityingem sincs. Mindkét bankkártya AV-nál, de ez hagyján, van magyar kártyám is, a lényeg viszont, hogy parkolni igy nem tudok, hiszen nincs apróm. Mint a Hét krajcárban úgy kutattam végig mindent, hátha, de persze semmi, nagyjából 20 centet tudtam összekaparni 1-2 centesekből. (Bezzeg szingapúri, amerikai, ausztrál dollár volt, illetve némi yen-t is találtam meg jüan-t, őrület...) Miután láttam, hogy meg vagyok lőve, hivtam AV-t hátha van némi rejtett pénze, amit nem találtam meg, de természetesen közölte, hogy nincs, inkább menjek oda hozzá negyed 11-re és ő ad pénzt, de cserébe hozzam el ezt meg azt az SD kártyát, ami itt meg ott van meg a mikrofont, ami amott. Nagy nehezen összeszedtem a szajrét (mindeközben persze folyamatosan P.-t osztottam, hogy öltözzön, vegyen cipőt, igyekezzen, hozza a táskáját) és őrült vágtával (három sárgán is átszaladtam) 10.15-kor fékeztem a Cég előtt. AV persze 20-kor jött, én már tiszta ideg voltam, hogy elkésem - és erre hozott egy bankkártyát meg egy 20 euróst. Mondván, a liftben nem értette, mi kell pontosan. Ó, királyság. Elmentünk felváltani a zsét, majd ezzel a lendülettel téptem tovább a GP-hez, aki olyan lehetetlen utcában van, hogy parkolni persze kinszenvedés körülötte, de mákom volt, mert kb 30 méterre volt egy nagy üres hely, igy oda letettem a kocsit és szaladtunk a rendelőbe. Fél helyett 11-kor jutottunk be (ááá), aminek következtében az 5 perces bennlétünk alatt P. végig dumált, mert halálra unta már magát. A GP megmérte a vérnyomásom, beirta az adatokat, majd szólt, hogy hivjam fel az egyik kórházat, válasszak semi-private ellátást és viszlát. Mindez 60 euróba került (nesze neked 300 Ft-os vizitdij, ilyenkor mindig röhögnöm kell), de a terhesgondozás (hahaha, mi?) ezek után már ingyenes lesz - kivéve, ha valóban semi-private-ra megyek, mert akkor 5-6000 euró (asszem). Miután P. korán kelt, a doki után tűztünk haza, ebéd, és igy 1 körül már aludt is. Délután folytattam a pakolást, majd 5 körül felkerekedtünk és visszaautóztunk a Grand Canal Square-hez (ez a GP közelében van), gondolván, hogy ott majd jót bicajozunk. Aha. Parkolni ezúttal már nem tudtam, nem mert béna voltam, hanem mert tömve volt a környék. Végül a Barrow streeten álltunk meg, onnan sétáltunk vissza a rudakig és némi nézelődés után (a suhancok őrült módra ugrálgattak bele a csatorna v izébe, fúj), elmentünk a Chimney Park-i játszótérre, amit P. 5 perc múlva megunt. Eddigre 6 körül járt az idő, a kocsinál találkoztunk AV-vel és hármasban kiautóztunk a Poolbeg-hez, majd beugrottunk Tescozni. (Éljen a pihenés.)  

Péntek délelőtt elautóztunk a Coolock Drive-nál lévő játszóra, ahonnan némi hintázás után továbbmentünk a Stardust Memorial Park-ba, de maradnunk kellett volna az első játszón, mert ez a második valami botrányosan szemetes és lepukkant volt. Délután izgibb programot választottunk, mivel baromi meleg volt (27-28 fok, nem viccelek), úgy gondoltam, megnézzük a Sandycove-nál lévő tengerpartot és kavicsozunk. Aha. Ahogy azt én gondoltam... Már Dun Laoghaire-be beérve óriási dugó volt, szlalomoztunk az itt-ott elhagyott kocsik között (mert a parkolók már totálisan tömve voltak - 4 körül járt az idő), én pedig hülyére izzadtam magam a 40 fokos kocsiban. Keringtünk-keringtünk egy ideig a partszakasz körül (a vicc, hogy egy zsebkendőnyi part van, ahol le lehet jutni a vizhez, az emberek egymás hegyén-hátán álltak-ültek-feküdtek tengerpartozás cimszóval), de parkolóhely persze egy deka nem volt. Mivel ekkor már egy órája úton voltunk, beharangoztam P.-nek, hogy sajnálom, megyünk haza, megtelt a környék, de ekkor az egyik legnormálisabb parkolóban (sokan csak az út mentén álltak meg, no az nekem nem pálya, ott ha lett volna hely, akkor sem tudtam volna letenni a kocsit) megláttam egy szem parkolóhelyet. Mint a villám tűztem oda és kissé ferdén ugyan, de szépen beálltam két kocsi közé (az egyikhez elég közel sikerült megállni, mert nagyon élesen kellett ráfordulni a helyre, de biztam benne, hogy mire megyünk, már elmegy a szomszéd kocsi haha). Innen már nyert ügyünk volt: először elsétáltunk a vizhez (itt láttam meg, hogy van egy kis rész, ahol le lehet menni a kövekig), engedtem, hogy P. belelógassa a lábát a jeges vizbe (mások lazán fürödtek, khm, szerintem 15 foknál nem volt melegebb a tenger), majd elgyalogoltunk a vidámparkhoz. (Ideiglenes vidámpark telepedett az egyik pier-re, P. teljesen odáig volt meg én is.) A park nem volt nagy, kb 14-15 attrakció volt összesen, ezek közül 9 az igazán kicsiket (2-4 éves korosztály) célozta meg, szóval volt választék bőven. (A santa monica-i vidámpark elmehet a sunyiba ehhez képest, ott egy azaz egy játék volt élvezhető P.-nek, illetve az óriáskerék, de ugye az nem számit.) P. végül két nagyjából egyforma körhintát választott, az egyikben le is fotóztam, ahogy büszkén feszit. 6 körül értünk haza, de hulla mód kifáradtam, mire hazakeveredtünk a tömegben.

Szombaton délelőtt a fiúk elmentek a Herbert Parkba bicajozni, ezalatt én főztem, takaritottam és vártam a Sky szerelőjét. (Március óta nem volt jel, haha, most jelentettük be, hogy bocs, nincs TV adás, látszik, hogy nálunk a TV neveli a kölyköt.) Ebéd után P. aludt, majd 3 körül nekivágtunk Bray-nek. A parkolás itt is megizzasztott, de mázlink volt, pár kör után pont kiállt valaki, mi meg besurrantunk a helyére. A vidámparknál kezdtünk (augusztus elejéig tart a fesztivál, hurrá), P. felült a szokásos kis körhintájára, majd utána futottak egy kört a dodgemen is AV-vel, de utóbbiban P. nagyot csalódott, mert a többiek folyton nekimentek, ő meg majdnem kiszállt egy-egy erősebb ütközésnél. A vidámpark után megvettük a szokásos fagyi adagunkat (a csoki elfogyott haha, igy P. kénytelen volt beérni mogyorókrémmel, hát milyen már az, hogy egy fagyizó kifogy a csokifagyiból (meg kb mindenből, délután fél 5-kor háromféle iz volt a tizből), majd lesétáltunk a partra kavicsozni. Egy óra kavicsdobálás után felkerekedtünk és hazamentünk, bár előtte volt egy kis vitánk, P. ugyanis nem akart az istennek sem pisilni. Végül AV rábeszélte, hogy menjen be vele a férfi wc-be, ott pisilhet a falra (nincsenek piszoárok, csak egy nagy fal), de miután pisi helyett a többiek kukiját nézegette inkább, AV kirángatta szegényt a wc-ből, amit csórikám igencsak nehezményezett. (Persze a másik oldalt is meg lehet érteni.) Egész hazaúton ment az üvöltés, nem is a kirángatás miatt, hanem P. roppant érzékeny és nagyon rosszul esik neki, ha haragszanak rá és AV ebben profi, egy hangos szó nélkül képes dühös lenni és az istennek sem lágyul meg a szive. 20 perc eszeveszett sirás után már elvesztettem a fejem, fel tudtam volna robbanni, hogy lehet egy felnőtt ember ilyen ostobán makacs és kegyetlen, hiszen tudtam, hogyha annyit mond P.-nek, hogy minden oké, ugyanúgy szereti, mint mindig, de máskor fogadjon szót és ne bámulja mások fütykösét, P. azonnal megbékél és szép az élet, de nem, nem, ha ő haragszik, ő haragszik. (Most is fejbe tudnám kólintani, hát egy 3 évesről van szó, csessze meg, mi ez, akaratosság-verseny?) A konfliktus ellenére beugrottunk a Dunnesbe, ott P. már egész jól volt, csak mi ketten duzzogtunk egymásra. (Én azért, mert szemétségnek tartom az ilyen viselkedést, nem nevelésnek; ő meg azért, mert nem támogatom a random keménykedéseket és állitólag túl engedékeny vagyok - pff, lószart.) Este hotdogot ettünk és a délutáni vita ellenére szépen zártuk a napot.

Vasárnap délelőtt borongós időre ébredtünk (surprise, surprise), de azért némi reggeli után felkerekedtünk és elmentünk a Phoenix Parkba, ahol szokás szerint zárva volt a nagy játszó (vagy futóverseny van vagy koncert vagy felvonulás vagy valami), úgyhogy visszakanyarodtunk a kis játszóra és ott mókáztunk kicsit, de inkább csak bicajoztunk a zöldben fel s le. Nekiálltunk focizni is, de 10 perc múlva úgy kisütött a nap, hogy lerohadtunk, igy hamarosan hazafelé indultunk. Útközben beugrottunk a Magyar Boltba, vettünk élesztőt többek között, majd hazajöttünk ebédelni. Délután Dun Laoghaire-ben kötöttünk ki megint, végignyomtuk ugyanazt a kört, mint még kettesben pénteken (azzal a kivétellel, hogy most a Fiúk felültek a Kukacra és először vidámparkoztunk, aztán tengereztünk), majd a sandycove-i "tengerpartot" érintve (és erősen nevetve, hogy beach szóval illet a nép egy zsebkendőnyi szakaszt - lásd a képet) dugóztunk haza. Itthon AV palit sütött és vidám palacsintázással zártuk a hét végét.