Kaka-para

Komolyan mondom, eldurran az agyam. Tegnap azon agonizáltam, micsoda egy akaratos, makacs és kitartó apja van ennek a gyereknek, de ma újra realizáltam, hogy az alma nem esett messze a fájától: P.-nél megátalkodottabb kölyköt nem hordott a föld a hátán az biztos. Most már az is tuti, hogy még egy "egy hét alatt hagyta el a pelenkát" tipusú blogbejegyzést olvasok vagy beszámolót hallok, felvágom az ereimet, mert ami itt megy, az már botrány. Az otthon elkezdett szobatisztaságra szoktatás eredményeképp most ott tartunk, hogy a pisivel semmi gond nincsen (hacsak azt nem számitjuk gondnak, hogy ha olyanja van, akkor fél napig képes nem pisilni, ha nem otthon vagyunk, inkább szorong-feszeng-szenved, de be nem pisil), szóval mindig ügyesen szól, hogy pipilni kell, majd ha ott a bili, állva belecsurgat és szevasz. A Másik viszont... Őrület. Akárhányszor kakilnia kell, kéri a pelenkát (és 100%, hogy minden egyes evés közben rájön, jó étvágyat, jóizűen lehet ám ilyenkor enni, mikor két falat után minden esetben odalehelik a füledbe, hogy kéjem a pejót, mert kakilni kell), majd fél perc nyomás után közli, hogy csejéjjük ki a pejót, ami azt jelenti, hogy jött valami szőlőszemnyi kavics (már elnézést), ami lóg ki a fenekéből, épp csak annyira összesimogatva a pelenkát, hogy dobhassuk ki azt. És mindezt naponta körülbelül minden órában. Nem viccelek. A tegnap este vett pelenkacsomagból már tizenvalamennyi elfogyott, a 64 darabos törlőkendő nálunk másfél nap alatt kifúj. Bilire persze nem hajlandó ülni, ordas visitásba kezd, ha megemlitjük neki és tiltakozik, tiltakozik, tiltakozik, pedig ha bilizne, legalább a pelust megspórolhatnánk. A szivem mélyén tudom, hogy ez a kicseszett szorulás zavarja főleg, mert tapasztalatból tudom, milyen rossz, mikor az embernek kaka-gondjai vannak, de nagyon a végén jár a türelmem. Minden reggel kap Laevolacot, rengeteget iszik, zöldséget ugyan nem sokat eszik, de gyümölcsből elég jól áll, szóval egyszerűen nem tudom, mi mást próbálhatnánk még, kész, vége, feladom, ha ezektől nem kakál normálisan, akkor az azért van, mert nem akar. Hetek óta megy a huzavona, kinlódunk, veszekszünk, zsarolunk, kérünk és semmi. Most ott tartok, hogy leszarok mindent, ha ordit, ha nem, Nem Kap Pelenkát. Ha visszatartja és beszorul még jobban (és a ha itt igen költői, tudom, hogy vissza fogja tartani és napokig nem fog kakilni), akkor három naponta kap kúpot meg babylaxot, nem érdekel. Állitólag addig kell engedni a gyereknek, amig ez a szülő terhére nem válik, no most jött el az a pont, hogy eddig, eddig, eddig vagyok, elegem van a szobatisztaságból, a pelusokból, az ellenkezésből és a makacsságból. A jó istenit már ennek a büdös kölyöknek meg a visszatartós mindenének.