A tegnapi napunk ismét sűrűre sikeredett. Délelőtt kimentünk Seapoint-hoz tengerpartozni, ami remek volt, attól eltekintve, hogy kemény dagály volt, igy mikor negyed 11 körül lecuccoltunk, úgy tűnt, itt sosem volt és sosem lesz szép homokos part, itt bizony szigorúan hömpölyög a tenger és ő az úr. Nem viccelek, ahol máshol száraz lábbal lehetett szaladgálni, ott most jó 2,5-3 méter mély viz fogadott, a pénteki kis vizecske ehhez képest semmi sem volt. Szerencsére ott voltak Brúnóék is, igy ötösben várakoztunk az apályra, ami mókásabb volt, mintha csak hárman lettünk volna. P. ettől függetlenül eléggé unatkozott, ami abból látszott, hogy folyamatosan enni kért. Miután megevett egy fél zacskó ropit, egy muffint, egy banánt, egy kis cerbonát és egy furcsa innivalót (mindezt persze az itthoni reggeli után), kifogytunk a készletből és azon röhögtünk, mennyire látszik, hogy nem otthon vagyunk, Magyarországon, mert ott most ilyenkor elsétálnánk a lángososhoz venni egy óriási olajos lángost, itt bezzeg nincs
semmi kajálda, de még csak arra sem sül el senkinek az agya, hogy egy ilyen kis mobil autóból üditőt vagy fagyit áruljon a parton lévő többszáz embernek... No mindegy, valahogy eltelesztettük az időt és olyan dél körül a viz már annyira leapadt, hogy egy 1-2 méter széles sávon már csak iszap maradt és kezdődhetett a tampicsolás. AV egyébként elvesztette az Ir tenger szüzességét, mióta itt vagyunk, életében először megmártózott a hullámokban és közölte, hogy k*rva hideg a viz még most is, hogy napok-hetek óta 25 fok körül van a levegő hőmérséklete. (Eddig is sejtettük, hogy csak az őrültek ugranak bele a tengerbe Karácsony körül a Forty Foot-nál, de most megbizonyosodtunk efelől.) 1 körül indultunk haza, itthon főztem gyorsan valamit, majd nyomtuk P.-t az ágyba. Délután Mártiéknál voltunk sütögetni, hazajött egy hétvégére Zoli, igy mi, a régi emberek (akik még itt vannak haha) összegyűltünk és dumálgattunk egy kicsit. Annak ellenére, hogy P. rákattant teljesen a tolóajtóra és azt húzogatta ki-be szinte végig, igy egyikünknek folyton résen kellett lennie, nehogy kizárjon minket a kertbe (rájött ám, hogy lehet bezárni az ajtót), jól éreztük magunkat, felváltva éltünk társadalmi életet, de hát igy jártunk. (Búcsúzkodásnál P.-nek amúgy sikerült
valóban kizárni mindenkit a kertbe, baromi vicces volt, mert hatalma tudatában Eric Cartmanként elkezdett táncikálni a zárt ajtó mögött ilyen nyenyenyenyenyeee, kinn maradtatok képpel, hát dőltünk a röhögéstől mindannyian. Mindez persze nem lett volna túl vicces, ha nem birja kinyitni a zárat végül, de sikerült neki, igy leléphettünk.) Nem haza mentünk amúgy, hanem a Lidl-be vásárolni, szóval negyed 9 volt, mire hazatántorogtunk...
Ma délelőtt én lazultam (azaz sütöttem egy pizzát ebédre, összehajtogattam a kimosott cuccokat és kiteregettem egy új adagot), a többiek pedig elmentek a Herbert Parkba játszóterezni. Délben megebédeltünk, P. valami csoda folytán elaludt, amikor pedig felkelt, elmentünk a
Powerscourt Waterfall-hoz. Vicces, hogy
bárki eljön Irországba, akár csak pár napra is, Powerscourt-ot megnézi, mert hires, mert közel van Dublinhoz és nem mellesleg gyönyörű. Ehhez képest, mi itt élünk 5 éve és még sosem jártunk itt. Ezúttal is csak a vizesésig jutottunk, de van
kert és egy szép
ház is, ahová még idén eljutunk, istenuccse. A vizesés amúgy Irország legnagyobb vizesése, ami esős időben gondolom jóval vaskosabb, de most, hogy szinte hetek óta egy csepp eső sem esett, még mindig látványos. Ami nem tetszett, hogy a vizesés körüli tisztáson simán parkolhattak a kocsik, holott ahol mi álltunk, a játszótér mellett, onnan kb két perces sétára voltak a sziklák, viszont igy, hogy ott álltak az autók a vizesés szájában, nem nagyon volt hely focizni, frizbizni, mert maximum 3x3 méternyi szabad helyek voltak, ott meg az ember nem kezd el labdázni... No mindegy, a látvány kárpótolt azért emiatt a bénaság miatt, nem is hőbörögtünk sokat, hiába, iresedünk. Mielőtt hazaindultunk, búcsúképpen vettünk egy nagy adag sült krumplit, amit egy padon szépen el is rágcsáltunk. Este szokás szerint AV palacsintát sütött, én meg Anna, Petit olvasgattam (valóban addiktiv). Most pedig szunya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése