Lassan már ott tartok, hogy minden M betűvel kezdődő szótól hányingert kapok, utálom ezt a tehetetlen keresgélést, kutatást, nem, nincs számunkra hely itt, ezek az ovik (Montessorik) kicsik, szűkösek, sötétek és lehangolóak. Ma megint néztünk egyet, az igen igéretes Simbas-t, hát kérem... Az egész egy templom(nak kinéző épület) félemeletén (?) volt, recsegős, vaskos hajópadló aljzattal, de ez még csak hagyján, ettől csak én fosok be, de bakker szinezett ólomüveg volt az ablakokon, ergo a két termecske olyan sötét és borongós volt, mint egy kripta. Ebédet persze nem adnak, kis lunchboxot kéne vinni némi szendviccsel, cerbonával (!), de a nőci büszkén mondta, hogy tizórai az van (nagyjából egy fél banán teszem hozzá, épp ettek a gyerekek, láttam). Mig én az egyik gondozóval beszélgettem, AV felmérte a terepet és kb öt perc után odasúgta, hogy na, ez a hely kizárt, miután összesen egy fűtőtest volt az óriási belmagassághoz (hát templom, mondom én) és a játékok kopottak, koszosak, ósdiak, hiányosak voltak...
Az igazat megvallva duplán vagyok mérges és frusztrált: egyrészt idegesit, hogy mi ilyen szőrszálhasogatóak vagyunk, hogy nekünk soha semmi sem jó, hogy egy hétvégi kirándulásra két hónapig keresünk szállást, mert ebben ez a rossz, abban az; másrészt meg most őszintén, akik idejáratják a gyerekeiket hogy elégedhetnek meg ezzel? Hogy lehet, hogy fullra tele van a hely és 2x16 gyerekkel működik folyamatosan? Hogy?