Zajlik az élet, én meg álomkóros lettem, nem tudom, hogy van ez, hogy elvileg totál fitt vagyok és energikus (19 hetesen), ehhez képest meg két napja ledőlök délután P. mellé és hunyok egy órát. Püff. Kedden tehát Kilruddery-ztünk, ami jó volt, szóval visszatérünk még. Szerdán hivatalos voltam a kórházba (első vizsgálat), úgyhogy 7 óra 5-kor fogtam egy taxit és elzötyögtem a fél 8-as időpontomra. 3/4 8-kor kinyilt a recepció, igy némi adategyeztetés után megkaptam az ukászt, hogy menjek és várjak a védőnőknél. 2 percet sem ültem, jött egy kedves lányka, kezembe nyomott egy fiolát, hogy pisiljek bele, majd mikor ezt ügyesen abszolváltam, lemérte a vérnyomásom és elvonultunk egy szobába, ahol megmérte a súlyom (69 kg haha, ezt ott még nem láttam, hogy elnézte) és a magasságom (169 cm haha, ez is kicsit túlzás, de sebaj, emiatt nem szóltam). Ezután hosszas adatfelvétel következett, kiderült, hogy P. miscarriage-ként szerepelt a rendszerben, mert nem jelentem meg szülni ugye, ezt gyorsan javitottuk, megbeszéltük, milyen kockázati tényezőink vannak, majd a lányka megdicsért, hogy 11 hónapig szoptattam, kaptam egy nagy paksamétát meg két tájékoztató könyvecskét és mehettem utamra. Az utam ez esetben a vérvételt jelentette, sitty-sutty bejutottam egy másik nővérkéhez, aki levett 8 fiola vért és átküldött az orvoshoz. No itt bukott a történet, a vérem ugyanis fél 9-re a tubusokba került, az orvosok viszont csak 10-kor kezdtek... 1,5 órán át vártam, csak vártam. Meg vártam meg vártam. Mivel nem reggeliztem otthon, lementem a büfébe venni valamit, de hanyatt vágódtam az áraktól (egy gépi tea 2,75 euro - nóóóórmális?), igy csak egy citromos muffint vettem, amivel 2 perc alatt végeztem és - várhattam tovább. 10 után nem sokkal bejutottam az orvosnőhöz (épp két nőci volt munkában, egy indiai és egy ir, én az irhez kerültem), aki újra felvett egy vagon adatot és megnézett ultrahanggal. Nagyjából 8 percig voltam benn (ebből 5 perc volt az uh), majd fél 11 körül kijutottam, de ekkor még kellett két időpontot kérnem (egyet az endokrinológiára, egyet egy uh-ra), úgyhogy 11-kor léptem ki a kórház ajtaján. Haza fél 12-re értem, a fiúk nem voltak itthon, mert épp a fennakadt két ovit szemlélték meg újra (Wee Care és Simbas), de 12 körül befutottak, teljes dilemmában, hogy mindkettő jónak tűnt, nem tudják, mi legyen. Ebédre cukkinifőzeléket főztem, majd alvás (én is), délután pedig egy nagy Tescozás volt soron. Az este az ovik latolgatásával telt, végül a fél 10-es kezdési időpont miatt a Simbas győzött, mivel a Wee Care fél 9-kor kezdett volna, azaz a legnagyobb dugóban kellett volna odatotyognunk (meg nekem vissza), ami azt jelenti, hogy negyed 10-re értem volna haza és 11 körül már újra indulhattam volna el...
Ma délelőtt igy a Simbas volt soron: miután kitöltöttem a papirokat (bekenhetik naptejjel, átöltöztethetik, hogyha gond van, készithetnek róla fotót, ilyesmik) elvittük leadni a jelentkezési lapot, amit 2 perc alatt ott is hagytunk. Utána beugrottunk a Blackrock Shopping Centre-be venni ezt-azt és dél körül értünk haza. Mig én lencsefőzeléket főztem, P. élete legnagyobb hisztijét produkálta, ugyanis nem engedtem neki, hogy ebéd előtt megegye a Kinder tojást, amit kikönyörgött magának. Szegényt nagyon sajnáltam, mert fetrengett, őrjöngött, látszott rajta, hogy nincs magánál, olyan dühös és nem birta abbahagyni a szenvedést legalább 3/4 órán át. Én örültem, hogy délben műveli ezt a dolgot, igy nem sokan hallhatták az előadását, bár aki hallotta, szerintem tuti lebeszélte magát a gyerekszülésről, mert iszonyat hangerőn nyomta és valahogy olyan lehetetlenül artikulálatlanul. Olyan rendes gyerek egyébként, nem szokott igy viselkedni, ez egy teljesen hozzá nem illő jelenet volt, nem is tudom hová rakni azóta sem. (Amikor a Kilruddery Gardens-ben sirt pl, az nem ilyen volt, ott is hisztizett, hangoskodott, de inkább szomorúan, most meg kifejezetten mérges volt, félelmetes volt, komolyan.) Ebédre üveges almaszószt evett amúgy (volt még itthon kis bébiétel haha, megevett belőle kettőt és mondta, hogy mindenképp vegyünk még majd), majd hálistennek egy nagyot aludt. Délután elautóztunk a Herbert Parkba és némi játszózás után elmentünk AV elé, akit hazahoztunk, majd útjára is engedtünk, hiszen ha csütörtök, akkor röplabda.            
Igy vagyunk hát, igy folynak a napok.