Unalmas rohangálós

A mai napunk egy az egyben egy nagy fos volt. Bár gyönyörű idő volt egész nap (tényleg, 20 fok, szél se rezdült, tűzött a nap), délelőtt és délután is boltban voltunk. Pontosabban boltokban. Délelőtt a Dundrum Shopping Centre-ben voltunk, mert szerettem volna venni egy húzós kabin bőröndöt, hogy ne kelljen már hátizsákot cipelnem a reptéren, de már odafelé rosszul indult a dolog, mert rossz irányból közelitettem meg az objektumot és igy a szokásos parkolónk helyett valahová egészen máshová álltam be. Innentől el volt baszarintva az ügy, mert alig találtunk fel az üzletekhez, majd jó fél órás barangolás után jutottunk csak el a "mi részünkhöz", ahol eredetileg fel kellett volna jönnünk. Mire elértünk a boltokhoz, már tiszta ideg voltam, mert P. tötyörgött, nem jött, húzni kellett, mint egy szamarat, miközben körülöttünk folyamatosan boldogan andalgó anyukák vonultak el, akik babakocsiban tolták a gyerekeiket, attól függetlenül, hogy azok 7 hónaposak vagy 7 évesek voltak. Komolyan, én voltam az egyetlen, aki kinlódott a kölykével, a többiek mind kocsiba pakolták a porontyaikat és ami a legdurvább, hogy azok halálos nyugalommal ezt tűrték is! A H&M-ben kezdtünk, ami óriási volt és bár bejártam mind a három emeletét, nem találtam se kismamaruhákat, se gyerekruhákat. Ennek ellenére vettem egy sárga blúzt magamnak, majd csak jó lesz jövő nyáron felkiáltással. A pénztárnál kiderült, hogy a kismamás dolgok egy másik H&M üzletben vannak, az épületen belül. Szuper. Innen beugrottunk venni P.-nek valami vitamint, amit kivételesen szépen tolerált (hogyne, mert 2 perc volt) és benéztünk a Penneys-be is. Húzós bőrönd persze nem volt, mint ahogy zöld öv sem (ez azért kellett volna, hogy az egyik szürke terhesruhámat feldobjam), viszont találtam egy zöld kistáskát, azt szépen felnyaláboltam egy kék háromnegyed ujjas felsővel együtt és átsétáltunk a gyerekosztályra. Itt P. már nagyon unta a banánt, egyfolytában elbújt a ruhák között illetve azt játszotta, hogy lever ezt-azt és röhögve továbbmegy. Hű, de vicces. Neki ezúttal nem találtam semmit, de ennek valószinűleg az volt az oka, hogy nem láttam a stressztől. Miután végigálltuk a sort a pénztárnál és fizettünk, továbbvágtattunk a H&M-hez. Némi keringés után meg is lett, P.-nek kiválasztottam egy vékony zöld pulcsit, majd lovagoltam volna át a kismama ruhákhoz, mikor P. megjegyezte, hogy már nagyon kell pisilnie. Kirohantunk hát az üzletből, végig az egész emeleten, WC persze nuku, térkép nuku, úgyhogy egy biztonsági őrre támadtam rá, mégis hol vannak a mosdók. Ő visszairányitott a H&M-hez, kiderült, hogy a közelében volt a WC valami kis sutban, eldugva. Remek. Pisiltünk, majd vissza a start mezőre, a kismamaruhákhoz. Találtunk egy lila (?) kismamapulcsit akciósan, azt P. vékony zöld pulcsijához csaptam és még néhány perc nézelődés után úgy döntöttem, megyünk haza. A H&M mellett volt a Mamas&Papas, oda mondjuk még benéztünk, de inkább csak röhögni, hát könyörgöm ki fizet ki 40-50 eurót egy egyszerű kismamafelsőre? Eh. 1 óra volt, mire hazaindultunk, totál kivoltam és még csak bőröndöt sem sikerült vennünk.
A délután ennek fényében hasonlóan telt: felkerekedtünk P.-vel és elmentünk a St Stephen's Green Shopping Centre-be. Parkolni persze kinn parkoltam az utcán, miért is ne kelljen pluszban gyalogolni. A Dunnes-ben kezdtünk, ahol volt kisbőrönd - egy darab, aminek le volt törve a kereke. Bazzeg. Az összes többi eggyel nagyobb méret volt, mint kéne, de P. sajnos rákattant, hogy mi bizony most bőröndöt veszünk és hiába magyaráztam, hogy ezek nem jó méretű táskák, ő csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy dede, jó lesz ez figyeljem meg, majd maximum forditva tesszük be az ellenőrző keretbe. Először szép szóval próbált meggyőzni, majd rákezdett hisztizni, hogy dedede, nekünk kell ez a bőrönd. 10 percen át harcoltunk, mi legyen, már a végén majdnem mondtam, hogy le vagy ejtve, megvesszük ezt a bőröndöt és ha ránk szólnak a reptéren, majd te fogsz magyarázkodni angolul, amikor hirtelen P. meggondolta magát, hogy hát jó, akkor nem kell ez a bőrönd mégsem. Zseniális. Ezután lementünk a kajákhoz, vettünk ezt-azt és 5 körül hazaindultunk, meglehetősen üres kézzel. (Zöld öv persze itt sem volt.)
Itthon előszedtem a legkisebb bőröndünket, leméregettem, 55x38x22 cm volt, csak éppen fogók nélkül... Mikor megjött AV elvitte P.-t a Herbert Parkba, hogy én nyugiban elmehessek a cornelscourt-i Dunnes-be megnézni, hátha ott van a legkisebb méretű bőrönd - és ekkor beugrott, hogy anyám, hát hiába lenne nekem húzós bőröndöm, miután nálunk a repülés úgy néz ki, hogy percenként kell valami a táskából P. miatt... Hát bakker. Marad a hátizsák és a cipelés. Össze voltam törve.
Hogy mégis valamennyire kihasználjam a fiúk távollétét, elkezdtem bepakolni P. ruháit, majd elmentem fürdeni egy nagyot - hiába, ennyi mászkálás és rohangálás után igazán rám fért némi lazitás. Az este további részében bepakoltam a bőröndünket és vártam, hogy másnap legyen és repülhessünk haza.