Nem is tudom, nincs semmi kedvem irni, pedig tegnap jó sűrű napunk volt.
Először is P.-t elvittem oviba fél 10-re. Ezúttal én vezethettem be a terembe, mert ez már "élesben" ment. Találkoztam az óvónénivel, Laura-val, aki egy kedves arcú ir lány és láttam két kislányt, akik P. csoportjába fognak járni. Aranyos, csendes kiscsajoknak tűntek, no de ki hangoskodna az első napon? Bár Brúnó sirt és húzta vissza az anyukáját, hogy ne menjen ki a teremből, P.-re rájött a bolondóra és kb 2 perc téblábolás után elkezdett engem kitolni az ajtón, hogy haladjunk már. (Igaza volt, csak ott álltunk, semmi sem történt.) Én hallgattam a jó szóra, ki is jöttem, de ahogy visszapillantottam, láttam, hogy le van görbülve a szája csórikámnak. Sajnáltam persze, de eszemben sem volt visszalépni érte, mert az csak olaj lett volna a tűzre. Kinn megvártam Brúnó szüleit és némi dumálás után beültünk a kocsiba és elmentünk teázni egyet a Blackrock Shopping Centre-be. Úgy fél 12 körül elváltunk és ők elmentek bicajt nézni, én meg mászkáltam a plázában. Venni nem vettem semmit, mert ha valami posh, a Blackrock Shopping Centre az és minden nagyjából 2x annyiba kerül, mint máshol, ha nem 3x annyiba. Fél 1-re visszaértem az ovi elé, a kocsiban kiszedtem a szemöldökömet, majd 1-kor bementem P.-ért. Mikor beléptem, ült egy szőnyegen a többiekkel és "beszélgettek", óvónéni középen. Kiderült, hogy miután elmentem, kicsit sirt, de hamar megvigasztalódott hálistennek, úgyhogy ügyesen figyelt, ismételgette a szavakat (mondta, hogy megtanulta a Tuesday-t, de azt hitte az péntek hehe). Pisilni persze nem ment ki, megvárt vele engem. Mivel mennem kellett a kórházba 2-re, gyorsan leléceltünk ás hazaturbultunk. Itthon AV már várt minket, én átadtam neki P.-t és rohantam a városba. Pont 2-re értem oda a 2:05-ös időpontomra, ehhez képest 3 óra után jutottam be az ultrahangra. Azt hittem, az eszem elmegy. Jó, hogy van időpontos rendszer, a franc egye meg. Ráadásul ez nem szülészet, ahol bármi bármikor közbejöhet, ez a nyomorék ultrahang központ, ami állitólag halál pontos. Hát ha a halál ilyen lenne, mindenki szeretné... Rosszkedvűen mentem be a vizsgálóba és bevallom az sem dobott fel cseppet sem, hogy a szonográfus egy afrikai nő volt. Nem érdekel, ha rasszistának tűnök, de baromira idegesitett, hogy egy szavát sem értettem. Mindenre visszakérdeztem, amit persze nem vett túl jó néven, de sajnálom, egyszerűen nem értem a feketék kattogós akcentusát. A vizsgálat 15 percig tartott nagyjából, állitólag minden okés odabenn, egy szép kisfiúcskával van dolgunk, most már szinte bizonyos, hiszen ez a nő volt a negyedik, aki látta a fütyköst vagy nem is tudom mit. 4 után értem haza, AV visszarohant dolgozni, én meg az egész délutánt végigkinlódtam valami megmagyarázhatatlan rosszkedvvel. 6 után elindultunk AV elé, majd közösen kiautóztunk a Poolbegre szétnézni. 7 körül értünk haza és innentől szörnyülködtünk a keresztanyám halálán.
Furcsa egy nap volt ez a tegnapi, meg kell hagyni.