Döccenős weekend

Rég irtam már hol jártunk?-ot, de az igazat megvallva nem is emlékszem, mikor mit csináltunk a múlt héten. Az biztos, hogy P. hétfőn-csütörtökön-pénteken délelőtt oviban volt, kedden délelőtt voltak nálunk Brúnóék és szerdán jártunk a playgroup-ban, de hogy ezen kivül mi volt, eléggé kiesett.
A hétvégét talán még vissza tudom idézni, gyorsan le is irom, mielőtt azt is elfelejtem. Szombaton délelőtt a fiúk elmentek a Herbert Parkba, én meg kiautóztam a The Park nevezetű retail parkba, ahol nem volt semmi szinte. Elvileg a Heaton's-ba akartam menni nézelődni, sokat, de jóval kisebb volt az üzlet, mint amire számitottam: gyerekruhákból például alig volt, holott arra számitottam, hogy veszek P.-nek kabátot, sapkát, P2-nek overállt és hálózsákot, miegymást. Hogy ne üres kézzel állitsak már haza, vettem egy zöld pulcsit magamnak, de kissé csalódott voltam, bevallom. A Heaton's mellett ugyan bementem a Mothercare-be is meg a TK-Maxx-be, de mindkettő baromi drága volt, hát hülye leszek egy gyerek pólóért minimum 8-10, egy vékony gyerekkabátért meg 25 eurót fizetni. Délután mivel szép volt az idő továbbra is, kimentünk Bray-be fagyizni (igen, ez a default jó idő programunk), majd hazafelé bementünk a magyar boltba is, igy nagyjából fél 8-ra értünk haza, fárasztó volt, na.
Vasárnap nagyobb programot terveztem: a Red Mountain Open Farmra szerettem volna menni, de mivel láttam, hogy AV-nek nem fűlik a foga még egy farmhoz, inkább bevetettem Glendalough-t, mint lehetséges opciót. Végül oda mentünk, 1 óra alatt ott voltunk a tavaknál és ezúttal a hátsó parkolóig csorogtunk, ami ugyan fizetős, de nem kell ezer évig gyalogolni, hogy eljussunk a tavakig. Bicajoztunk, fotózkodtunk, a fiúk kicsit fociztak, makkot gyűjtöttünk, kavicsot meg levelet dobáltunk a tóba illetve a patakba, egy szóval úgy viselkedtünk, mintha mi lennék Bartos Erikáék. 1 körül megéheztünk, beültünk a parkolónál lévő kis étterembe, AV kapott egy hamburgert, P. meg én pedig egy fish&chipset és szépen megebédeltünk, majd mivel elkezdett esni az eső idő közben, futva rohantunk a kocsihoz. Ez mondjuk hiba volt, mert P. kismotorját otthagytuk az asztalunknál és szépen anélkül jöttünk haza. A veszteséget csak 6 körül realizáltuk, akkor próbáltuk hivni az éttermet, hogy hahó, ottmaradt a moci, de már nem vették fel... Ma mikor újra hivta őket AV, megtudtuk, hogy tegnap valami gyerekEK már motorozgattak rajta és már nincs meg! Bazmeg szét tudnék robbani. Délután 2-kor otthagysz egy gyerekjátékot egy étteremben és van olyan köcsög szemét a világban, aki 1-2 óra múlva már magáénak hiszi és elviszi! Hát mi a francot gondol az ilyen szardarab, hogy hohó, van egy ingyen kismotorunk, csapjunk le rá, hű, de jó?! Nem gondol bele, hogy azt majd valaki esetleg keresi? Nem az a 15 euró, amibe került, esküszöm, hanem az ELV. Hogy bakker ilyen emberek szaporodnak. Akik ezt tanitják a kölykeiknek, hogy ez igy teljesen oké, hogy elvisszük más cuccát. Naná, nem kellett volna otthagyni, de egy kajáldánál hagytuk, az asztal alatt! Nem az az alap, hogy akkor nem nyúlunk hozzá, hiszen valószinűleg valakié, aki visszajön majd érte? Komolyan, teljesen fel vagyok háborodva, hogy ilyen emberek élnek közöttünk. Mondjuk nagyon szeretném, ha ez lenne élete végéig a legnagyobb öröme az életben, hogy ellopott egy kismotort.
A nap egyébként nagyon jól sikerült, ha nincs ez a hülye motoros affér, azt is mondhatnám, hogy tökéletes volt: mozogtunk, kirándultunk, nevetgéltünk, ettünk... Ja és megvettük a repjegyeket haza: mi P.-vel november 13-án, AV pedig december 8-án repül haza. Viszlát lakás, viszlát ovi, viszlát Dublin.