Mert ilyen még nem volt. (Annyi.) Tegnap este, mikor Anyuékkal beszéltem, már éreztem, hogy furcsa a hasam, mert meghatározhatatlan módon fájt: nem görcsölt, nem szúrt, egyszerűen fájt, olyan módon, mint még eddig soha. Ahogy telt, múlt az idő, a fájdalom nem hogy csökkent volna, de erősödött, annyira, hogy fürdetéskor már nem tudtam mit kezdeni magammal: hiába dőltem le, hiába ültem, hiába álltam, ott tartottam, hogy én itt és most meghalok, mert nem találok olyan pózt, amiben kicsit is enyhülne a fájdalom. A legidegesitőbb az volt, hogy gőzöm sem volt, mi ez, le sem tudtam irni (most sem tudom), mi a baj, azt sem tudtam megmondani, hogy fáj és azon stresszeltem, ha be is mennénk az ügyeletre, ott sem tudnék mit mondani, hiszen egyszerűen az egész hasam egy az egyben fájt, nyilallott és nem volt olyan helyzet, ahogy fordulva jobb lett volna. P. persze teljesen kiakadt, üvöltött, hogy mi az, hogy nem én altatom, úgyhogy némi küszködés után bementem hozzá jó éjszakát kivánni, de 5 perc simogatás után kijöttem, mert nagyon szenvedtem. 10 körül lefeküdtem, bevettem egy magnéziumot és próbáltam nem érezni, hogy szétesem, ami sikerült is, hiszen elaludtam és mikor 11 körül felébredtem, boldogan vettem tudomásul, hogy elmúlt a fájdalom, újra a régi vagyok. Elképzelésem sincs, mi volt ez a szörnyűség, de én már azon filóztam, vajon mennyi egy 29 hetes gyerek túlélési esélye - ráadásul Irországban... Hálát adtam az égnek, hogy 3 hét múlva megyünk haza, a Biztonságba... Eszembe jutott, amit Artúr mesélt, hogy mikor az idősebb lányuk született, fogóval segitettek rá és mikor fogta a totál véraláfutásos arcú gyereket, megkérdezte az orvost, hogy mégis, vajon el fognak-e múlni ezek a kék foltok, akkor az orvos csak a vállát vonogatta, hogy ő nem tudja, ebben nem illetékes, mert ő csak az anyákhoz ért, a babákhoz nem... Úristen, ráz a hideg, komolyan, ezt mégis hogy képzelik?! Az is felmerült bennem, hogy ha gáz van, beülök egyedül egy taxiba hétrét görnyedve, hogy vigyen a kórházba legyen szives? Esetleg felpakoljuk P.-t is, hogy AV is ott lehessen velem az ügyeleten?
Na, az igazat megvallva ezek azok a dolgok, helyzetek, amik az embernek tuti, hogy nem jutnak eszébe, mikor úgy dönt, más országba költözik...
nem is kell ehhez más ország, elég, ha kihal a családod:( de komolyan: mi mindenhová együtt megyünk pont azért, mert akik vigyáznának a gyerekekre, azok két óra autóútra vannak. egyszer a terhességem alatt nekem volt egy hasonlóan rossz fájós-szúrós epizódom, úgy három napig tartott, rejtélyes volt az is, aztán soha többet nem volt, reméljük neked se lesz.
VálaszTörlésJaj, ezt rossz volt olvasni...jobban vagy már? Akkor ez olyan keményedős-jóslófájós valami lehetett? Ilyenkor jót tesz a meleg vizes zuhany is állítólag (nekem mondjuk sosem használt).
VálaszTörlésNekem a keményedésekre ipari mennyiségű magnesii citricii-t kellett szednem, a dokim szerint ennek jobb a felszívódása, mint a magneb6-nak.
Molly: szerintem az is elég, ha "csak" mindenki dolgozik, én Lédát meg sem tudom mondani, mikor tudtam ráhagyni valakire, mi is mindenhová együtt megyünk, mert hiába laknak egy km-re apuék, reggel hétkor megy mindenki a szélrózsa minden irányába, és este 7-ig hírzárlat...
Katity: és hétvégén nem érnek rá soha? mert most nekünk pl arany életünk lett hirtelen: a dolgozó nagyszülők hétvégén unokáznak, mi meg itthon turbékolunk.
VálaszTörlésRemélem, hogy azóta minden rendben van már! - bár látom, nem ez az utolsó postod mostanában, tehát csak rendben van minden...
VálaszTörlésSenkivel nem vagy olyan viszonyban a közeletekben, hogy a vészhelyzet B tervben ők szerepeljenek, akik átvállalják addig P-t?
Én pont így újítottam be 2 délutánra is 2 kisfiút - csak ott a kutya szorult sürgős orvosi ellátásra.