Azért az milyen már, hogy az összes ismerős ovija közül a miénk az egyetlen, amelyik üzemel a héten, a többiben meg őszi szünet van? Tegnap a kezembe akadt a Manorbrook Montessori (a másik esélyesünk ugye) tájékoztatója és ott például tavasszal is van 2 hét szünet... Mint a suliban. Oké, tegnap mi is buktunk egy napot a bank holiday miatt, de basszus, igy, hogy akár az egész hetet bukhattuk volna, még egész jól állunk. Illetve bevallom, annak sem örültem volna, hogy márciusban visszajövünk, majd áprilisban egyből két hét szünettel nyitunk, vagyis befizetjük a teljes összeget és csak fél hónapot járhat 3,5 hónap kihagyás után.
Tegnap egyébként sikeresen vettünk piros nadrágot a H&M-ben, igaz, kicsit nagy, de azzal vigasztalom magam, hogy tavaszra jó lesz és különben is, elég vékony, most télen úgysem tudná hordani. Fekete garbót is találtunk, nagyon viccesen néz ki benne P., olyan, mint egy kis David Copperfield, haláli. Az utunk a Dundrumba nem volt ám felhőtlen: a maraton miatt ugyanis minden le volt zárva... Odafelé még csak-csak odaértünk, de visszafelé bármerre fanyalodtam, mindenhol rendőrökbe ütköztem, baromi idegesitő volt, hogy nem tudtunk hazajönni. A 15 perces út úgy jó 45 percig tartott, már tök ideg voltam, mert közben meg P. is fárasztott hátulról, hogy éhes meg álmos, hát marha nagy volt, mondhatom. A H&M-en kivül egyébként voltunk patikában és a Penneys-ben is, de az utóbbi olyan gáz élmény volt, hogy el is határoztam, hogy hanyagolom egy ideig, mert egyrészt mostanság úgysincs soha semmi inyemre való ruha ott, másrészt meg agybajt kapok az egymás sarkát taposó tömegtől. Öreg vagyok én már ehhez és túl stresszes, ha P. is ott liheg a nyomomban. (Pontosabban bár lihegne, pont az a baj, hogy nem liheg, csak bújócskázik, elrohan, rosszalkodik, miegymás.) A délután egyébként igen meghökkentően zajlott: 5 körül jött egy magyar pár megnézni az autót, majd némi bámészkodás után elmentek 5 percre kipróbálni és mire kettőt pislogtam, kiderült, hogy ők akkor most ezt el is viszik. Köpni-nyelni nem tudtam, hát milyen már ez, el sem tudtunk búcsúzni tisztességesen szerencsétlentől, eszem ágában sem volt, hogy a délelőtti Dundrumos utunk volt az utolsó közös élményünk, gondolta a fene, hogy az első érdeklődő elviszi, ráadásul aznap este, mikor megnézi... Persze, tök jó, hogy egy feladatot kipipálhatunk, de basszus, 3 év alatt teljesen hozzánk nőtt ez a kocsi és most sittysutty - hirmondója sem maradt. Egy tisztességes fotó sem készült róla (ezt később akartuk megejteni, hogy majd azzal hirdetjük), ki sem volt takaritva, le sem volt mosva... Szó se róla, tényleg örülök, hogy lehullott a vállunkról egy teher, de most itt maradtam egy batár autóval, amit még nem merek vezetni, de ha merném sem vezethetném, mert épp szerelőnél van, mert valamit ki kell cserélni benne, ergo itt állunk autó nélkül, mikor P.-t oviba kéne vinni és hetek óta igérgetem neki, hogy holnap elviszem egy magyar nyelvű Halloween-es foglalkozásra, de mint tudjuk, tömegközlekedni Dublinban (főleg P.-vel és terhesen) lehetetlenség... (Igyekszem én, de pl Malahide-ra van egy DART 8.45-kor, majd utána 9.44-kor... Őrület, nem? És az is, hogy otthon meg ha 7 percig nem jön a metró, már lincshangulat van... Eh...)
Szóval itt tartunk. Volt kocsi, nincs kocsi, van is kocsink, nincs is kocsink. De legalább P. "jelmeze" megvan. És remélem valahogy el is jutunk az oviba csütörtökön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése