Hétvége és egy kis szörnyülködés

Szóval a hétvége elég bennülősre sikerült a hülye időjárás miatt, de sebaj. Szombaton délelőtt még elküzdöttük magunkat a Marley Parkba, de P. csak bicajozott, mi meg ültünk a faházban és árultuk a fagyit. Borzasztóra fújt a szél, mikor kijöttünk a védett faházból, majd' arrébb tett, nem is értem, P. hogyan tudott cangázni. Ebédre bolognait csináltam, AV pedig megállás nélkül takaritott, mert délutánra meghivtuk az Artúrékat és rendbe kellett már kicsit kapni a lakást. Durva, hogy hiába pakolok, takaritok minden nap, mégis egy idő után olyan kosz és rendetlenség lesz, hogy ha vendégeket hivunk, előtte 4 órán át sikálunk mindent. Mikor P. ebéd után kidőlt, kettesben nyomtuk az ipart, de igy is alig lettünk készen, hihetetlen. P. amúgy a vendégség alatt teljesen meggárgyult, a miért korszaka után most elkezdte (folytatja) a parancsolgatós korszakát, percenként nem viccelek öt különböző dolgot tud kérni, megőrjit vele. Természetesen nem csinálunk meg mindent, amire felszólit, még ha mind kivitelezhető is lenne, mert piszkosul idegesitő, hogy mindig, folyamatosan kér valamit és azt hiszi, hogy két szolga csak arra van körülötte, hogy minden kivánságát lesse. A bosszantó, hogy hiába nem újdonság neki, hogy nem végzünk el minden feladatot, ami kipattan az agyából, ennek ellenére sem tanul és azért is nonstop nyomja és nyomja éppen mit csináljunk. (Múltkor már megfenyegettem, hogy bedobozolom a játékait és kidobom őket, ha nem ül le azonnal játszani valamivel csöndben, ahelyett, hogy engem csesztet, hogy kézműveskedjünk, gyertyázzunk, épitsünk autópályát, vasútpályázzunk, bújócskázzunk, miegymás.) Hihetetlen, milyen társasági lény, két percet nem tud magában szórakozni, folyamatosan igényli a közönséget, alig várom, hogy P2 üljön, odaültetem mellé, mint egy madárijesztőt, hogy nézze, szerintem P. ettől teljesen odáig lesz. (Még az is lehet, hogy az is elég lesz neki, ha a pihenőszékben leteszem mellé, miközben vasútpályázik haha, boldog álmodozás.) No mindenesetre társaságban töltöttük a délutánt és bár felnőtt beszélgetést nem igazán tudtunk folytatni, azért jó volt végre barátokkal találkozni. Kaptunk egy nagy tál tiramisut is, amit én még sosem csináltam szerintem, de majd fogok és félig elfogyott az én lúdláb tortám is, amit kipróbáltam, de azt hiszem, először és utoljára, mert pocsék lett. Hiába csináltam csak fél adag krémmel, igy is iszonyat tömör lett, ráadásul mivel nincs a krémben cukor valahogy keserű lett az egész, fúj, még mindig megvan ám, de lassan ki is dobom, ami nálam nagy szó. Artúrék után beugrottunk még a Sparba kenyérért és az óraátállitás mámorában meglehetősen későn zártuk a napot.
Vasárnap délelőtt elautóztunk Mickey füleket venni Blackrock-ba és hazafelé még benéztünk a stillorgan-i Dealz-be is. Ebédre mézes-mustáros csirkét csináltam, majd mikor P. felébredt, elmentünk a magyar boltba vásárolni és végre eljutottunk a Tescoba is. Most, hogy nézem, egész nap csak a boltokat jártuk, borzasztó, de ez van, az időjárás tényleg nem volt kedvező semmi kültéri programhoz és a megfázásom sem sarkallt arra, hogy bármi komolyabbat csináljunk.
Ha már a krónikánál járunk, azt azért még megörökitem, hogy péntek este voltam usziban, ami szokás szerint tök jó volt, imádom az itteni langyos dagonyát, ha hazamegyünk, szeretnék persze ott is úszni, de attól tartok kockává fogok fagyni a sportos uszodai vizekben. Tegnap egyébként megmértem magam meztelenül: 66,7 kg vagyok, borzalom a köbön, már 11 kg-t hiztam és még van hátra (elvileg) 11 hét... Mi lesz itt?