Ez most nem az én életem

Jaj, tök elegem van, komolyan, még hozzá több szálon futó elegem. A sorrend nem fontossági ám.
1) Mióta itt vagyunk (szerda este) undoritó, nyálas-nyúlós, fos idő van. Szombaton délelőtt láttuk kicsit a napot, de azon kivül semmi: az ég folyamatos szürke, valami szar szemerkél, minden nedves és koszos. Azt mondják, az ir időjárás ronda, hát a francokat, ott sosincs napokig ugyanolyan idő, nincs olyan, hogy majd' egy hétig esik vagy majd' egy hétig szürke az ég, ezek mind elmúlnak, sitty-sutty, nem az van, hogy valami undoritó, lehangoló lepel vesz körül, aminek sehol sincsen vége...
2) Miután megszoktam, hogy a napok 80%-ban egyedül, pontosabban P.-vel kettesben vagyok, baromira idegesit, hogy most Anyuéknál kell lennem. Megőrülök, hogy nincs egy luk, ahová elbújhatnék, ahol csak én vagyok (meg P.), ahol senki sem hall, senki sem lát, senki nem kérdez, senkivel se kell beszélgetni. Magányos farkas lettem az évek során, ez van, nem szeretek falkában létezni. Főleg most, hogy ingerlékenyebb vagyok az átlagnál és kb minden idegesit, most esik nehezemre az együttélés, de amúgy is. Nem akarom hallgatni, hogy jaj, de nehéz most nekünk, nem akarok hallani örök igazságokat, nem akarok mesélni, nem akarom a gondolataimat megosztani senkivel. Engem nem kell ellátni, nem kell etetni, nem kell figyelmeztetni épp mit kell csinálni, nem. Máskor is boldogulok, most is boldogulnék. De...
3) ... Utálom ezt a függést. Hogy nincs kocsim. Saját. Amit akkor és oda vezetek, amikor akarok. Hogy itt lakunk egy koszos kisvárosban, ahol lószar sincsen. Csak totális, megsemmisitő unalom. Itt nőttem fel, tudom, hogy mennyire semmilyen. Nagyon. Gyerekként is utáltam, most is utálom. De most, hogy már belekóstolhattam az önálló, normális életbe, még nehezebben viselem el.
4) Voltam ma 4D ultrahangon és állitólag jóval nagyobb P2, mint az ilyenkor szokásos. Ma vagyok elvileg 31+5 (ez már korrigált érték, mert a menses alapján 30+5 vagyok), ehhez képest a gép 33+6ot adott ki. A fejkerület pl 34 hetesnek felel meg. Nem tudom, mire ez a nagy hizás, de kissé aggaszt. A magzatviz szintén több, mint az átlagos, ezért is feszül sokat a hasam valószinűleg, hogy ez mitől van, azt sem tudom. Lehet cukorbetegség (terheléses cukorvizsgálaton ma voltam, kurvanagy), fejlődési rendellenesség, bármi. Az óriási mérete ellenére P2 amúgy mozog, mint az istennyila, nincs perc, hogy nyugton maradna, forog-pörög megállás nélkül, éjjel-nappal. Néha beékeli magát a jobb bordám alá és ott feszit, próbál kitörni, de legtöbbször inkább úszkál nonstop, össze-vissza. A gép január 5-öt dobott ki, mint várható születési idő, hát most erre mit mondjak... Ami "vigasztal", hogy végre megvan, miért fulladok, miért van nehéz légzésem - ez állitólag a sok magzatviz következménye.
5) AV-val sosem tudok beszélni. A rohadék időeltolódás miatt ma is épp hazaértünk, ugrottunk is fel Skype-ra, volt 10 percem eldarálni, mi van, mert már indulnia kellett dolgozni, hogy beérjen (késve) fél 10re. És ez még igy lesz jövő csütörtökig. Mondjuk jól fel is húzott, mert értetlenkedett, miért stresszelek, mit idegeskedem. Na vajon miért. Mert utálok egy idegen helyen kamaszt játszani a szüleimnél, miközben tehetetlen vagyok, 70 kiló és még az idő is szar?
6) Tegnap az albérletben aludtunk, ahol elvileg márciusig leszünk és annyira, de annyira lehangoló az egész, hogy borzasztó. 90 nm után a 38 nm eleve gáz, de az egész lakás olyan... nem tudom... magyar. Csövek a falakon kivül, lepukkant bútorok, az ablakon rácsok bazmeg, hogy ne törjenek be... Úgy tűnik, 5 év elég volt, hogy sznob legyek és kiakadjak a magyar valóságon. Nem akarom elfelejteni, honnan jöttem, isten ments, csak egyszerűen szar érzés látni ezt az egészet, szar belegondolni, hogy most ez van jó ideig, hiába kapálózom és szar tudni, hogy mi döntöttünk igy. Ma döbbentem rá, hogy valami olyan zsigeri ellenérzés van most bennem az ellen, hogy itt legyünk, hogy sirni tudnék. Biztos közrejátszik, hogy egyedül vagyok (úgy értem AV nélkül) és valahogy újra átélem azokat a szörnyű napokat, amikor még csak vágytam rá, hogy ne az legyen, ami van és hogy kerüljünk ki a szarból (már a szar nem az ország, nem arra értem).
Hát ennyi.