Na jó, kis komment: AV-nek van egy idős "barátja", aki 70 felé jár és néha váltanak egy-két e-mailt. Ilyenkor mindketten ilyen kicsit fennkölt stilusban irnak. Ma tehát ez a levél várt AV-től:
"Nagy örömmel és hálás köszönettel vettem sms üzeneteidet, melyben a Tőled megszokott stílusban ismertetted Amerikába tántorgott honfitársaddal életed fontosabb mozzanatait az elmúlt napokból. Röviden én is összefoglalnám, milyen benyomások, hogy úgy ne mondjam impulzusok értek mióta itt vagyok Amerikában. Bárhova nézek, mindenhol egy impulzus, olyan sok van belőlük, le kell írnom. Attilának is olvasd majd fel kérlek.
Éjszaka nem aludtam túl jól, bár szállásom tiszta, tágas és rendezett. Mégis, szinte 2 óránként felébredtem, hogy 'jaj jaj' most már tényleg kelni kell. Reggel kényelmesen reggeliztem, majd leboltoltam a recepcióssal, hogy akkor én mégse költöznék át, majd ha lesz probléma a zajjal, inkább akkor tenném át székhelyem a 4. emeletre. Mondták, hogy jó és kaptam egy ital vócsört, amit a büfében tudok beváltani. Vettem rajta kólát, már fel is használtam.
Kellemes, meleg napsütéssel köszöntött ez a novemberi nap itt Kaliforniában, és a fehér Chevy Impalával pillanatok alatt el is értem első célomhoz, a Google zeneházához. Itt kipróbáltam mindenféle hangszert, dobot, elektromos orgonát (régi, nagy, ezer kapcsolóval, bútorszekrény kiszerelésben), gitárokat meg mindenfélét. Utána a Zolival beszélgettem, majd ebédeltünk. Meghivattam magam vasárnapra ebédre San Jose-ba az új lakásába. 2700 dollár havonta, 2 szobás. Most jönnek majd a szülei, csinált nekik mindenféle útmutatót a repüléshez és a bevándorlási hivatalhoz. (Pl ha elrontják az űrlapot, akkor majd fel tudják olvasni azt, hogy "enádör ván plíz".) Mindegy, ebéd után kiültem régi kis kedvenc helyemre, onnan dolgozgattam, (ez az ahol Peti és te is voltál és bicajoztunk az épületek között). Ezután rendeltem magamnak két szendvicset és hazafele még a ham-ham-os játszótérre is kiautóztam. Éppen szálltak a vadlibák délre hatalmas gágogással (?). Mintha látni véltem volna a V alakban Kákalaki Akkát is. Hazafele visszamentem a zeneházba, ahol doboltam még vagy 1 órát. Ami érdekes volt, hogy közben megjött pár zenekar, akik a ház különböző szobáiban gyakoroltak. Az egyik ilyen kínai / koreai szinti-metál-pop volt, totál 80-as évek hangzással és egy olyan énekessel, aki nem volt az, de ezt nem akarta tudmásulni venni. Nagyon jól szórakoztam, de aztán inkább bevágtam magam az Impalába és elgurultam a távolabbi Safeway-be, ahol a múltkori fiú kinézetű lány (vagy fiú?) volt a kiszolgáló. Vettem szökőt meg ilyeneket és hazajöttem vacsizni. Ahogy vágtam befele a szendVókat (csókolom Margitka) a tévén ment egy vetélkedő, amiben (nem vicc) ezek voltak a kérdések: mi az, ami rákerülhet a szélvédődre? Egy kövér buta fickó úgy válaszolt, hogy gyalogos, de erre mondták, hogy az nem jó, mire a másik csapat rávágta, hogy eső és ezzel nyertek. (Az is kérdés volt, hogy mit rázogatnak a kezükben a cheerleader-ek, magyarul pompom lányok.... Erre mondja az egyik, hogy pom-pom-ot... És egy valag pénzt.) Na hát ilyen itt az élet.
Még volt egy csomó impulzusom, de már elfelejtettem őket. Viszont 14 perc múlva kezdődik az Orange County Choppers, azt nézni szeretném. Amúgy jól vagyok, remélem Ti is, nagyon hiányoztok innen, amikor mentünk munka után a játszókra, az azért nem volt rossz, na. I love u, nemsokára 4-en leszük, hurrá, jó lesz meglásd, rengeteg humi lesz, bár kicsit nehéz is, de azért humi is. Majd írjál választ sokat, próbálj te is Sanyibásan írni, én is próbáltam a megszokott stílusban, de a végére elkurvultam és nem olyan lett."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése