Heti kalandok 2

Csütörtökön délelőtt elmentünk az Europarkba (én mondtam, hogy P. ovizzon, ha már egyszer a hiányzott napokat le lehet járni, de AV hajthatatlan volt...) és mig én P.-vel játszóházaztam (oda bezzeg bemehettünk haha), AV bevásárolt. A játszózás után beugrottam a Libribe átvenni AV karácsonyi ajándékát, az új Quimby cd-t (sajnálom, idén cseppet sem vagyok kreativ), majd délután jött Levi AV anyukájához, hogy ott játszhassanak kicsit AV-vel (ez olyan viccesen hangzik, nem? valami számitógépes izéről van amúgy szó), úgyhogy 5-től fél 9-ig P. konkrétan szétszedett, miután nem megy nekem már ekkora hassal a játszadozás, szipp...
Pénteken délelőtt P. végre-végre újra oviba ment, én pedig fél 10 körül nekivágtam egy utolsó vásárlásnak a Westendbe illetve találkoztam is Valakivel. Mivel hiába magyaráztam, mikorra menjen fodrászhoz, AV persze pont fél 1-re foglalt időpontot magának, igy mivel nem értem volna oda P.-ért az oviba délre, Anyut ugrasztottuk, hogy ugyan, vonatozzon már be és hozza már el P.-t, mert AV-nek délben már el kell indulnia Irénkéhez, én meg nem 100%, hogy hazaérek és ne rohanjak már megint, mint egyébként mindig. Végül úgy alakult a dolog, hogy 12.20-ra értem haza, ekkor Anyut már nem találtam itthon, mert épp P.-ért volt, de 10 perc múlva megjöttek és fél óra dumálás és játék után letettem P.-t aludni. Anyu megvárta, mig felébred, majd mivel neki is volt dolga otthon, fél 5kor lelépett. Miután a fodrász után AV 2-re ment Sanyi bához, biztam benne, hogy legkésőbb 6 körül felment a nyiga alól, de nem, 7 óra után ért haza, miután P. ismételten totálisan kiszivta a vérem 38 nm-en. Bár nem voltam boldog, nem szóltam egy szót sem, úgyis mindig az van, hogy hárpia vagyok, aki sosem engedi sehová el a férjurát, épp ezért esett rosszul, amikor este kritizálni mertem az általános iskolai osztálytársait, akik képesek voltak 1) vasárnap estére (igen, december 22-re) szervezni egy 2) 19 éves (WTF kategória) találkozót a 3) világ végén (a Moszkvától még kijjebb valahol) és megkaptam, hogy hülye vagyok, mit pattogok én ezen, hát ha ekkor van, ekkor van, mi közöm hozzá. Tudom, hogy igy 36 hetesen már veszett fejsze nyele, de kissé elgondolkoztam, hogy marha nagy, hogy bevállaltunk még egy gyereket, hát kell ez nekem, bazzeg moccanni is alig tudok és akkor még morogni sem moroghatok, hogy két P.-vel kettesben töltött délután-este után nem örülök egy harmadiknak zsinórban (jó, más dolgozik, aláirom, de ez most nem az, AV szabadságon van, elvileg húzhatná itthon is az igát, hogy ne pusztuljak ki P.-től teljesen)... No mindegy, befejezem, mert csak felcseszem magam megint, igaza volt annak, aki megfogalmazta, hogy egy nő magának szül gyereket kizárólag és ha ne birja a bevállalt mennyiséget, arról csak ő tehet...
Szombaton délelőtt P.-t elvittük oviba (csökkentsük már a lejárható napok számát), majd a délelőttöt itthon töltöttük. Délután 5-re foglaltam időpontot uh-ra a Szondi utcába (hogy miért pont oda, ki tudja), mert kiváncsi voltam, harántban fekszik-e még, jól van-e, ilyesmi és úgy gondoltam ünnepek előtt nem árt ezt tisztázni. Bár P. volt már ilyen vizsgálaton, nem éreztünk késztetést, hogy végigcincáljuk a városon, ezért mint irtam, megkértük anyósomat, hogy vigyázzon már kicsit rá, amire először nemleges választ kaptunk, de végül mégis átvihettük mézeskalácsot sütni őkelmét... Az uh meglehetősen érdekes eredményt hozott: egyrészt már fejjel lefelé van P2 (a jobb csipőmnél van a feje, a jobb bordám alatt a háta, a bal bordám alatt a feneke, a kezei-lábai meg össze-vissza), másrészt viszont 103-as a BPD-je... A nőci nem akart hinni a szemének, háromszor is lemérte, nem tévedett-e, hogy egy 36 hetes gyerek fejátmérője akkora, mint egy 41 hetesé, de végül megállapitotta, hogy nem, nem tévedés, ez ekkora, nagyfejű az utód és kész. Annak ellenére, hogy nem tűnt riadtnak meg nem mondta, hogy gáz lenne, én kicsit beparáztam, mi van, ha ez az óriási fej valami gond jele (mindig is nagyobb volt a BPD az átlagnál, no de nem ennyire), úgyhogy most azt hiszem két héten át ezen fogok parázni, mi van, ha vizfejű a gyerek vagy cukorbeteg vagy mit tudom én mi. (A súlyát 3400 grammnak mérte, az is baromi sok, de abban nem bizom, a súlyt ezerszer könnyebb elmérni, mint a fejátmérőt...) Szóval ha szeretnék is VBAC-t, amit persze nem szeretnék, bár a harántfekvés miatti indikáció eltűnt, jött ez az abszolút téraránytalanság, tekintve, hogy azt mondta a nő, hogy ha meglátják ezt a számot a dokik a uh-n (ami ráadásul gondolom januárig még magasabb lesz...), tuti hogy azonnal tolnak a műtőbe, mert ekkora csipővel, ami nekem van ekkora fejű gyereket természetes úton megszülni képtelenség. (Itt nem kezdtem el neki belemenni, hogy ez csak a magyar gyakorlat, Irországban szerintem lazán megkiséreltetnék a hüvelyi szülést, hát az uh csak egy gép, ki tudja, jól mér-e...) Miután a méreteket tisztáztuk, lehetett volna kicsit nézelődni is, de mivel P2 arca előtt csupán két kéz és két láb volt nonstop, egyetlen (!) kép sem készült, mert semmit az ég világon nem lehetett látni. (A vizsgálat ennek ellenére teljes áras volt, no mindegy, persze nem ők tehetnek róla.) Negyed 7-re értünk haza, elhoztuk P.-t a Nagyitól és az este további részét vacsorázással meg társasozással töltöttük.  
Ma, vasárnap délelőtt elmentem a Sparba vásárolni, mig a fiúk játszótereztek és P. a telep mini körhintáján tett két kört és mivel tegnapra rendeltem ebédet, de nem ettük meg, fél 1-kor szépen ettünk, én meg a fenekemet vertem a földhöz, hogy nem kell főznöm ebben az utálatos kis konyhában. AV 5 körül indul a találkozóra, vagyis az este megint az enyém, már tervezgetem, mit csináljunk, mert az unatkozó P.-nél nincs gyilkosabb. No jó napot.