Hogylétemrűl...

Tegnap este óta amúgy én is kivagyok. A Vidám Vacsoránk után kezdődött az egész, addig egész jól voltam jó ideje: elkezdett szúrni a hasam. 10kor már aludtam, ami durva, nem is tudom, mikor dőltem ki ilyen korán ezelőtt. Az éjszakánk ugye borzasztóan telt, fájt mindenem, de napközben sem javult a helyzet: P2 folyamatosan mozog, de megállás nélkül, én pedig már tiszta ideg vagyok ettől, mert nem érdekel, ki mit mond, én nem szeretem ezt a mozgást, mert baromira kellemetlen, fájdalmas és folyton attól tartok, hogy szétrúgja ő is a magzatburkot és ez a produkció P.-nél még elment, de nála már nem, mert olyasmiket olvastam, hogy ilyen fekvés mellett az idő előtti magzatviz elfolyás végzetes lehet a gyerekre és az anyára nézve is, mert mivel nincs ami dugóként elzárja a magzatvizet (se fej, se fenék nincs ott, ahol kéne, csak végtag), a köldökzsinór vagy egy kar mondjuk előreeshet, ami oxigénhiányhoz / fulladáshoz vezet, ráadásként pedig a méh a felesleges erőlködés következtében (háttal még nem jött ki gyerek) görcsös állapotba kerül és kireped, ami viszont olyan vérveszteséget okoz, hogy a gazdatest is kipurcan. Klassz, mi? Szóval baromira utálom ezt az állandó mozgást, forgást, ami felőlem még az is lehet, hogy próbál csórikám átfordulni jó pozicióba, de nem tudom, lehet fel kéne adni, ami nem megy, nem megy... A múltkori rosszullétemhez képest tehát (amikor olyan fenn volt, hogy levegőt nem kaptam és úgy éreztem, szétpukkadok) ez most másfajta rosszullét, de nem kevésbé gáz, elvégre tegye már fel a kezét, kinek jó élmény, ha egy 3 kilós polip forgolódik benne megállás nélkül és hol a csipőcsontját rúgja meg tiszta erőből, hol a puncijából próbál kinyúlni a kezével? Eh. Hülye terhesség, nem szeretlek, kérek egy egy éves gyereket, köszönöm.  
A képről meg... Most őszintén, hogy nézhet ki igy valami? Még ha felülről is...