December 5

Három napig tartott a dicső egészséges oviba járás: ma éjjel már éreztem, hogy a forró kezek és lábak nem a véletlen művei és igen, reggel, mikor megmértem, már 38 volt P. láza. Bár 8-kor felkelt kicsit, 10kor visszaaludt és dél körül én ébresztettem fel, hogy lázat kéne mérnünk... Ekkor már 39 volt, úgyhogy kapott némi Nurofent. Most épp teljesen jól van, evett almát meg szőlőt és próbálom itatni is, bár ez nem könnyű. Éjjel amúgy még biztam benne, hogy nem lesz beteg, próbáltam az orkán erejű széllel érkező melegfrontra fogni a nyugtalan alvását, miután én is iszonyatosan aludtam (nyomott a hasam, folyton úgy éreztem, hogy most kezd el szivárogni a magzatviz (ez annyira megmaradt P. idejéből), fájtak a lábaim, mint az állat és azt álmodtam, hogy valami háború van és bár a fő felcser (haha) nem elérhető, néhány orvos úgy dönt, hogy nincs mit tenni, meg kell operálni a lépemet (!), mert már életveszélyes a helyzet), szóval elképzelhetőnek tartottam, hogy simán az időjárás viseli meg őt is... Hiszen tegnap még minden jó volt: két nap totális napsütés után ugyan óriási ködre ébredtünk, de jó volt a metsző hidegben az oviig kisérni P.-t, állitólag mínusz 5 fok volt, de én ezt úgy élveztem, hogy ihajj, igazi tél volt. Mig ő ovizott, én a Kökiben voltam, amit mondjuk nem csodálok, hogy tönkremegy, mert elég gáz. Akartam reggelizni a Mekiben vagy a Burgerben – hát nincs egyik sem. Kb 5 étterem volt az Éttermek – Kávézók ficakban, de azok közül egy sem tűnt olyannak, aki reggelit árul – a KFC-ben ugyan volt muffin 400 ft-ért és kaptam volna hozzá teát is újabb 400 ft-ért, de valahogy nem éreztem késztetést, hogy leüljek az olajszagban egyedüli vendégként... A Főzelékfalót és a többi akármit már meg sem néztem. Középen – már nem az éttermeknél - ugyan volt egy Costa Cafe és pár helyi valami, de az előbbi Dublin-ban is röhejesen drága és mikor múltkor ettem ott egy szelet tortát, az kopogott és morzsálódott 800 ft-ért, pfff, a helyi, a piros műanyag pohárkában eszpresszót ajánló kis Röstik pedig megint nem nyerték el a tetszésemet, mert mondom, nem rántott húsos szendóra vágytam, csupán egy muffinra vagy piritósra teával... Ha engem kérdeznek, (bár nem kérdeznek), ugyancsak visszás, hogy a szintek közti mozgólépcsők távol vannak egymástól, amin felfelé mehetsz, az nem visz lefelé és viszont, így gyakorlatilag a vásárlás 70%-a gyaloglással telik. Értem, hogy így több üzlet előtt megy el az ember és potenciálisan biztos többet költ, de baromira bosszantó úgy vonszolni magam kilométereken át, hogy úgy érzem, menten kipottyan belőlem valaki. (Tudom, tudom, nem pottyan csak úgy ki egy gyerek, de érted.) Szóval úgy döntöttem, hiába van két metrómegállóra ez a monstrum pláza, több esélyt én ugyan nem adok neki, maximum ha a Kackacba megyünk vagy Müllerből kell valami... Fél 12-re értem haza, P. fél 1 előtt otthon volt az oviból, ahol sóskát ebédelt (hahaha), majd a szokásos időben elaludt és negyed 4-kor kelt. Délután játszottunk, gyurmáztunk, majd mikor Anyu megjött, kisétáltunk a hidegbe megnézni a karácsonyi kivilágitást meg a telep fáját... Ekkor még teljesen jól volt, sőt, még vacsora alatt is nagy volt a móka, aztán viszont éjfél után átmászott hozzám és onnantól Beteg. Ennek köszönhetően ma már ugye nem ovizott, dél körül ébredt, majd 3-kor megint kidőlt. 5 körül ébresztettem, hogy megmérjem a lázát: ekkor már 39,4 volt. Elszaladtam paracetamolos lázcsillapitóért, mert rettenetesen nézett ki és Nurofent ugye csak 8 óránként lehet neki adni. Mint megtudtam, Panadol a paracetamolos lázcsillapitó neve – a gyógyszertárban nézett rám nagy szemekkel a nő, mi az, hogy nem tudom, mit szeretnék (annyit mondtam csak, hogy paracetamolt kérek, gyógyszer nevet nem tudok, hát elnézést, nálunk Calpol van, honnan tudjam, itt hogy hivják) és újra eszembe jutott, milyen gáz, hogy nem vagyok itthon teljesen, milyen hihetetlen, hogy sok szempontból egy idegen ország ismerősebb, mint az ember szülőhazája, ahol 28 éven át élt (igaz, 28 év alatt sosem vett gyerek lázcsillapitót). Ez amúgy már a Köki kapcsán is eszembe jutott, hogy basszus, a Dundrumban vagy a Nutgrove Shopping Centre-ben mindent tudok, mi hol van, itt meg, ami tulajdonképp a Saját Országom, itt bénázom, mert gőzöm sincs, mi hol van, mi a rendszer, mit hogy kell... azért ez olyan furcsa. No de visszatérve: most fél 8 van, P. kicsit talán jobban van, remélem marad így most már...