Sokadik rinya a lakásról

Amúgy ha eszembe jut, hogy egyszer egy élő ember fejéből pattant ki az az idióta ötlet, hogy 38 nm-re lakást tervezzen, gyilkolni tudnék. Lehet, hogy vannak értelmesebben megkomponált kis lakások, de hogy itt egy ember sem férne el normálisan, az biztos. A folyosó konkrétan egymásba ütköző ajtók tömkelege (valószinűleg fájt volna, ha normál ajtók helyett elhúzósakat tesznek be), a konyha minősithetetlen, miután mondom, nem tudok megfordulni / lehajolni benne, anélkül, hogy levernék valamit, pedig a hűtő nem is ott van, a fürdőszoba dettó pi*csányi, belépsz és belerúgsz a mosógépbe, ha a wc-n ülsz, a térded nyomja a csap alatti beépitett szekrénykét (úgy, hogy 163 cm vagyok, hogy AV hogyan ül le, azt nem is akarom elképzelni), hogy hogy fogunk fürdetni, no arról gőzöm sincsen, szerintem a kiskádat bevisszük a szobába vagy nem tudom, P. szobája (ami fél szoba) egy nagy (130x130-as) ágy, mellette és előtte 60-60 centi van és ennyi. Hálistennek A Szoba, most hogy átrendeztük, egész jó, be fog férni a kiságy az ágyunk mellé (ami a legkisebb 200x140-es IKEA-s borzalom, ami nekünk is van Dublinban és vendégágyként funkcionál), de azért korcsolyázni, mulatozni ott sem lehet persze. Mindezek mellett az egész lakást mindenhol csövek csúfitják (ez olyan magyar módi, hogy kinn futnak a csövek a falak mentén, tök gáz), a folyosó és a konyha le van járólapozva, de olyan ügyesen, hogy nincs az a vékony szőnyeg, amit le lehetne tenni a jéghideg földre, mert az ajtók azonnal megakadnak, igy szétfagyunk, annál is inkább, mert a konyhában (méreteinek köszönhetően) persze nincsen fűtés, szóval eh, szenvedés van, bár néha mikor jobb a kedvünk, már csak röhögünk*, mert az egész olyan, mint egy ócska film, istenem és még szegény P2 itt sincs közöttünk, hát hogy akkor mi lesz, no arra gondolni sem merek...

* Például mikor az első teregetéskor rájöttünk, hogy a felhúzható száritó rossz, igy miután AV fél óra alatt kiteregetett, úgy, hogy közben lógtak rá a nedves ruhák, döbbenten vettük észre, hogy először az egyik, majd a másik csigáról is leugrik a kötél, úgyhogy egyszerre próbáltuk tartani a vizes ruháktól nehéz száritót és szerelni a csigákat, mindezt persze úgy, hogy közben P. a kádban fürdött, én meg félig kilógtam a fürdőből, hiszen nem férünk be ketten egyszerre... A csúcs az volt, mikor AV a kád szélén állva küzdött az elemekkel a zuhanyrózsától fél centire (nincs ám olyan szék a lakásban, ami elbirna akár engem is), P. elkezdte csavargatni a zuhanyzó csapját, hogy no akkor én ezt most kinyitogatom, majd mikor rászóltunk, hogy álljon le, nekiállt csikizni AV talpát - no ekkor bevallom nagyon röhögtem, annyira béna volt az egész helyzet.