Asszem elégszer hangsúlyoztam már a császárról vallott nézeteimet, de amit mostanság látok, hallok, tapasztalok, az igazán megdöbbent. A januári babás fórumon, ahol velem együtt hét ember tárgyalja meg a terhességét ötnek már van időpontja a programcsászárra. Ötnek! A hatodik harcol, hogy természetesen mehessen a dolog, de neki is ajánlgatják a császárt. Az előbb körbenéztem babavárós blogokon is és szintén jóval többen várnak a műtétre, mint a hüvelyi szülésre.
Nem vagyok orvos, nem tudom, mit gondoljak erről, de szerintem ez nagyon durva.
Egyébként még az jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy múltkor olvastam, hogy aki kényelmi okokból szeretne császárt, az milyen szerencsétlen már, hiszen aki egy hüvelyi szüléstől fél, az mit fog szólni, ha a gyerek belázasodik és jönnek a hisztik, a gondok... Ennek a kettőnek mi is a köze egymáshoz? Ha nem úgy zajlott volna P. születése, ahogy, szóval ha minden normálisan és optimálisan alakul (értem ezalatt, hogy fájások - vajúdás - fejbeilleszkedés - miegymás) én akkor is szerettem volna császárt, ez van, vállalom, de hogy ebből miért következik egyértelműen az, hogy végigstresszelem a gyerekkorát, azt nem tudom... Mások vagyunk, mit nem lehet ezen felfogni? Én rettegek a sima szüléstől, de a 39,5-től nem. Nem szeretnék egy 11 centi átmérőjű babafejet (illetve testet persze) kinyomni magamból, de (szerintem már egész jól) el tudom viselni a hisztit. Hol az összefüggés? Értem én, hogy aki igy gondolja, az azt akarja ezzel kifejezni, hogy aki el akarja kerülni a szüléssel járó fájdalmakat, kellemetlenségeket, az mit fog majd lépni, mikor egy szülésnél jóval nagyobb "gond" szakad a nyakába, de szerintem ez buta logika. Van, akinek a csecsemőkor sétagalopp, de a dackorszak kiidegeli, és van, aki rühelli az újszülöttkort és végiggaloppozza a 3 éves időszakot. Eh.
Szerintem sincs összefüggés a kettő között, mert az egyik az egy pár órás, max egy napos nem túl kellemes tevékenység, aminek tudod, hogy hamarosan vége és így vagy úgy kijön vagy kiszedik azt a kicsi embert, a másik meg egy folyamat, ami hónapokig, évekig tart és sosem lesz vége, mert jön helyette más. Én például simán szülnék akár holnap is, pedig komplikált szülésem volt - jó, nem a legkomplikáltabb. Mondtam is a férjemnek, hogy elmegyek béranyának és a pénzből, amit így keresek felfogadunk egy segéderőt... Mert én meg a hisztiket viselem nehezen, meg hogy a lányom percenként sodorja magát életveszélyes helyzetekbe... Már akkorára izmosodhatott a szívem, mint egy versenylóé. :-P
VálaszTörlésEmbere válogatja ki mit bír jobban!
De nekem az azért nem tetszik, hogy ennyire nyomatják otthon a dokik a császározást!
Mondjuk nálatok nehezitett a pálya több szempontból is. ;)
VálaszTörlésIgen, szerintem is durva ez a rengeteg császár. Nem tudom, a perektől félnek-e, de tényleg kicsit furcsa, hogy 10 emberből 7-8 császárral szül... És nem is úgy, hogy a vége császár lesz, mert nem jön össze a természetes szülés, hanem egyszerűen ilyen-olyan okkal mindenki kap előre egy időpontot. Kivéve én haha. Irigykedem, na. :)
Nézd, azért nekik sokkal könnyebb a császár: vastagabb boríték, nem kell tartani tőle, hogy szombat este a meccs közben kell bemenni a csóri kismamához és x órát ott rohadni a kórházban, nem kell tartani nyakra tekeredett köldökzsinóroktól és más komplikációktól, a tb többet fizet a kórháznak is, nem kell bajlódni az anyukával, mert leérzéstelenítjük, aztán csókolom... nem sorolom tovább. Ez sajnos az igazság!
TörlésFranciáéknál mivel csak komplikáció esetén vonnak be orvost, ilyesmi fel sem merül. Ott az érzéstelenítést ajánlgatják nagyon, de az megint más.
Irországban is nagyon természetesség hivők, részben pont ezért jöttem ugye haza. :D De ott még az érzéstelenitéssel is csinján bánnak meg az inditással, max. gázt adnak illetve mikor mondtam az ir (=indiai) dokinak, hogy délután / este elkezdett szivárogni a magzatviz és másnap délután 3-kor született P., csak lesett, hogy miért siettették, miért kaptam oxitocint, miért nem vártak, mig valami lesz...
TörlésAkkor Kilkennyben kellene szulnod, ott a legmagasabb a csaszarozasi arany az orszagba es 20 kismamabol en voltam az egyetlen, aki total elzarkoztam az epitol.. Had ne mondjam, h azzal szultem a vegen (az en valasztasombol, de mar nehany ora vajudas utan erosen ajanlotta a midwife) :)
TörlésNálunk az epit nagyon ajánlgatta az aneszteziológus, meg mondta a bajsza alatt somolyogva, mikor elzárkóztam tőle, hogy kérni fogom én azt.
TörlésVégül úgy jártam, mint Ági. :-)
Kilkenny-ben mások az orvosok? Azt hittem egész Irország ilyen szemléletű... no majd ha jön(ne egyszer) a 3., kipróbáljuk. ;)
VálaszTörlés