Utolsó hétvége kettesben

Vagyis Anyuékkal négyesben, mert elvileg holnap már nem leszünk csonka család... Bár ma reggel azt terveztem, hogy elmegyünk a városi Mikulás rendezvényre (kis fogat, kis vásár, kis kézműveskedés), mivel fújt a szél rettentőre, inkább itthon maradtunk, gondolván ne mászkáljon csóri gyerek a hidegben, szélben, ha 2 napja még felkelni sem birt a láztól. Mint kiderült, nem jártunk rosszul, mert mikor 11 körül elugrottunk a Rossmannba Apuval (NUK cumiért haha), a városban totál hullaszag honolt. Azon filóztam, milyen elvetemültnek kell lennie annak, aki ide bármit szervez, hiszen szinte biztosra vehető, hogy úgyis totális unalomba fullad a dolog - mert ez egy ilyen hely, ez van. (Fúúúúj.) Délután jöttek a tesómék és bár 2 órán át itt voltak, hogy minek, nem tudom, mert csak a feszkó ment. A tesóm első felesége is egy fap*na volt (már elnézést, de nincs erre jobb szó), de úgy tűnik, nincs mit tenni, szerencsétlennek ilyen a zsánere, mert ez a lány is ugyanolyan mosolytalan, unalmas, merev, de közben basáskodó és parancsolgató, mint az előző. Áprilisra várják az első gyerkőcöt, lett volna tehát közös témánk bőven, de nem, szinte egy szót sem szólt az egész ittlétük alatt, csak pofákat vágott és fintorgott. (Belegondolva tök szar lehet neki, hogy ilyen... keserű... vagy nem tudom, hogy mondjam.) Mikor elmentek, Anyu totálisan kivolt, látszott rajta, hogy nem tér napirendre afelett, hogy megint egy ilyen nőt választott a tesóm (megvan, ez az, olyan, mint egy dementor, megfagy körülötte a levegő... matek tanár amúgy... ezt csak mondom...), de próbáltam vigasztalni, hogy ne vegye magára a csaj fapofaságát (Anyu számtalanszor próbált beszélgetni, de egy szavas mondatoknál többet nem kapott), ha a tesómnak ilyen kell, hát ilyen kell, ha másodszor is bevállalt egy ilyen karakterű nőt, biztos tudta, mit csinál, ez van, nem tudunk mit csinálni... Miután elmentek, elautóztunk a Tescoba, összeszedtem ezt-azt, majd a központon át mentünk haza, mert megigértem P.-nek, hogy megnézzük a karácsonyi kivilágitást, ami - nem is tudom, miért lepődök meg ilyesmiken - szinte nem is létezett. A sétálóutcában volt néhány oszlopdisz, a fő utcán világitott pár fa és kész. Semmi utcán-átivelő-diszkivilágitás. Őrület. Sőt. Pff. Na.