"Jajj, de szomorú vagyok*..."

Újabb szuper éjszakán vagyunk túl... Két ébredés, egyenként 2,5 óra... Vagyis este fél 10 és reggel 8 között 5 órán át virrasztottunk. Megint. Valószinűleg fejlődési ugrás lehet a ludas, mert az eddig 550-600 per nap helyett tegnap 720 milit evett Pali, amit nem is minősitek, mert csak felhúzom magam. (Mindenesetre éjjel káromkodtam rendesen, bevallom, hogy miért nem tudunk mi egyszer egy enni nem akaró gyerekkel szenvedni... Tudom, mindenkinek a maga problémája a legnagyobb, de ha azon kéne küzdenem, hogy egyen már ez a kölyök, komolyan a fenekem verném a földhöz. Mert az óriásétvágy következménye ez a kinlódás, hogy eszik ezret, majd elalszik, büfi, felriad, visszaaltatom és 10 perc múlva újra tátog. Eszik megint, elalszik, próbálom letenni, felébred a büfi miatt, büfi, tátog. Ha cumit dugok a szájába (és még éhes), kiköpi és felháborodottan ordit, mig tápszert nem kap. És ez igy megy órákon keresztül. Ha végre elalszik, 1,5 óra múlva kel és elölről az egész móka: újabb 2-2,5 óra evés.)
És akkor jöttek reggel Anyuék és akkor Apu persze megint felhúzott**, de nem szóltam, mert már unok szólni mindenért, de AV persze megjegyezte a dolgot, amin jól összevesztünk, mert baromira idegel, hogy folyton cseszteti a szüleimet, még ha jogosan is és utálom, hogy még ezen is stresszelni kell, hogy villámháritót játszom közöttük, miközben engem is zavar a hülyeség, de közben jó kislány vagyok és megvédem az ősöket, eh, komolyan, ki vagyok én segitve mindenkivel...

* Ezt Peti szokta mondani, ha valamit nem szabad. A mondatot általában velőtrázó üvöltés követi.

** Peti kitalálta, hogy megmutatja a tegnapi játszóházat nekik, vagyis ahelyett, hogy hazavinnék őt magukhoz, délelőtt játszóházaznak. Én ezt tegnap mondtam nekik, hogy most nem kell készülni arra, hogy hazamennek, mert Peti ezt szeretné és kész. Ehhez képest reggel bejönnek az ajtón (én épp altatok) és miután Peti lelkesen közli, hogy huhúúúú, játszóház, elkezdik brusztolni, hogy nemnem, ők inkább hazavinnék őt magukhoz... Peti kompromisszumkész, felajánlja, hogy jövő héten majd hazamegy velük, de nem, kötik az ebet a karóhoz, hogy most menjenek haza. Peti persze orditani kezd (én ugye altatok), zeng tőle a ház, majd Apu megjegyzi, hogy "de jól be van tanitva ez a gyerek". Bazmeg. Bazmeg. Bazmeg. Most őszintén, mit képzel ez az ember rólunk?! Hogy bemagoltatjuk a gyerekünkkel, hogy mit akarjon? És különben is: mit tudhat a babázásról, ha feltételezi, hogy ilyenre van energiánk, hogy 5 óra megszakitott alvás után a nagyszülők ellen hangoljuk a gyereket?! Eszem megáll, de tényleg. És a szomorú, hogy akármikor találkozunk, fél órán belül tuti mond valami olyat, hogy az agyam eldobom. (Múltkor például közölte, hogy a császár sehol sincs a normál szüléshez képest***. Ő aztán tudja, tényleg, mindkettőnket ő szülte, világos...) A durva amúgy, hogy csodálkozik, hogy a tesóm miért nem képes elviselni őt. Mikor vele ugyanúgy (még úgyabbul) viselkedik, mint velem és a tesóm korántsem olyan toleráns, mint én, ő ugyanis azonnal pattan, megsértődik, kiakad. (Én ugye most sem szóltam, csak nyeltem egyet és most itt dühöngök.) És ezek után jön AV, hogy ezért maradunk Európában, ezért nem akarom Sydney-t, ezért hagyjuk ki életünk lehetőségét, hogy egy olyan embernek feleljünk meg, aki minden mozdulatával felcseszi az agyunkat, mert egy cseppnyi empátia, tolerancia, beleérzőképesség nem szorult bele.
A legfájóbb pedig, hogy Teljesen Igaza Van.

*** Szerintem ez úgy van, hogy a császár - ha minden jól megy és nem csúszik félre mondjuk az érzéstelenités - olyan közepes, megbizható kinlódás. Nagyjából tudod, mire számits, nincs túl sok kitérő, maszlag, rejtély, van egy nagy hasi műtéted és ennyi. A hüvelyi szülés ezzel szemben sokkal nagyobb lutri és mint ilyen, jóval többféle kimenetele lehet, mint egy rutin eljárásnak. Vagyis, ha mázlid van és az evolúció meghagyott olyannak, hogy könnyen szülj, olcsóbban megúszod, mint egy császáros anyuka (ismerek ilyet bőven, most a kórházban például egy ilyen nőci feküdt a szomszédos szobában, este 9-kor született a baba (onnan tudom, hogy a csecsemősök ott voltak, mikor betoltam Palit), 10-kor a szobájában hallottam beszélgetni, másnap reggel meg úgy sétafikált a folyosón egy szál babydollban (!), mintha egy hotelben lenne... belőtt haj, smink, fekete csipke fehérnemű, kitett dudák... el sem akartam hinni, hogy ő szült előző este...), de ha nincs szerencséd, akkor nagyobbat bukhatsz, mint egy kiszámitott császárseb... Ez olyan, minthogy a férfiak között több a zseni és az őrült is, mint a nők között. A nők általában hoznak egy szép, megbizható átlagot, mig a férfiak jóval nagyobb amplitúdón mozognak.