Neked nem kegyelmez senki

Az éjszakáink amúgy szánalmasan nevetségesek, Pali felkel mondjuk x-kor, x+45 percig szopik, x+60 percig kap pótlást és kezdődik a visszaaltatás, ami rettenetes, ugyanis általában x+2,5-3 óráig tart. Ezalatt bóbiskol, de amint kiságyat ér, felébred és tátog. Kap még egy kis tápszert, úgy csinál, mint akinek elég, kitolja az üveget, de nem, ha letesszük, újra és újra csácsog. Ha cumiztatnánk, kiköpi, mérgesen fújtat, nem az kell, néha sirni is kezd, ha bepróbálkozunk. Ha ringatjuk, tűri, de inkább nézeget és tátog. Mondjuk úgy 120 mili után is. Mondjuk úgy 2 óra után is. Ilyenkor én bedühüdök, oké, 2 óra eltelt, kezdjünk még egy teljes kaja-kört, ekkor szopik egy kicsit, majd abbahagyja és többet nem tátog, ellenben nem alszik még mindig. Ha tartjuk nézeget, ha letesszük sir és nézeget. Ha a 3 óra letelik az ébredéstől, általában kidől, de volt, hogy 5 órán át fenn volt. Egyszerűen nem értem, hogy birja. Egy mázlink van: csöndben virraszt. Nem sir és nem nevet. Éberen néz. És ez igy megy minden éjjel. Miután elaludt, 2 órát alszik és kezdődik előlről a kör. X+45 perc szopi, x+60 tápszer, x+3 óra fentlét... Őrület.