Pali

Hát kérem, ez a gyerek - aki pont 3 hetesen átlépte a 4 kg-t - egy tünemény. Nem állt sorba, mikor a könnyű elalvást és a hosszú pihenést osztogatták, de egyébként... Először is tud büfizni. Imádom. Ha akarja, bármilyen pózban nyomja, hason fekszik és blöe, kérés nélkül kiereszti a lenyelt levegőt. Nincsenek rá szavak. Főleg Peti után, aki rettenetesen közdött ezzel. Sajnos nem én tanultam meg büfiztetni az idők során, ő ezzel az isten áldotta tehetséggel született. Aztán. Ha kaja után leteszem (és kapott eleget, értsd: túl sokat), nézelődik. Csendben. Szó nélkül. Oké, nem órákat, de mondjuk volt már olyan 10-15 percig csak úgy elvolt. Feküdt a szopipárnán és szemlélődött (lásd a képet). Én közben elmosogattam, pisiltem, teregettem, bármi. Akármi, alátét... És ő nem sirt. Komolyan, ez maga a Csoda. Ha elsőként jött volna, meg lennék róla győződve, hogy király vagyok, igy viszont csak szimplán örülök. És ha megváltozik, ha sirékony lesz (mint azt anno Petire mondta a gyerekorvos), már akkor is nyertünk 3 csodálatos - bár meglehetősen alváshiányos* - de nyugodt hetet.
Ó, hát az élet szép.  

* Asszem hétfő éjjel történt az a borzalom, hogy aludt 9-től negyed 12-ig (mi 10 körül feküdtünk), majd negyed 12-től az istennek nem aludt el 3/4 4-ig, csak tátogott, szopott, ficergett, tátogott, szopott, forgolódott... Utána aludt fél órát, majd negyed 5-kor újra ébredt, sirt kicsit, majd negyed 6-ig aludt. Ezután kelt és fél 7-ig evett, majd bealudt és 9-kor ébredt. Kedden olyanok voltunk, mint az élő halottak, tekintve, hogy mióta itthon vagyunk minden éjjel 3 órán át virrasztottunk per etetés, szóval nem frissen ért ez a kamikaze akció. A Borzalom Éjszakája óta amúgy az elmúlt két éjjeli műszakunk egész jól telt, (persze mihez képest): kétszer kelt és kétszer 2 órát volt fenn per éjszaka, vagyis a 10-től 8-ig tartó 10 órából 6 órát aludt, ami azt jelenti, hogy mi olyan 5 órát tudtunk hunyni két részletben. Őőőő, most, hogy igy irom, kicsit szánalmas, hogy ennek már örülök, mint majom a farkának. No de az előzményeinket ismerve... 
Hát igy vagyunk kérem.