Sok van, mi csodálatos...

Persze ilyen cimmel Paliról kéne irnom, de az nyilvánvaló, hogy ő mestermű; szóval maradjunk inkább a visszaalakulásomnál. Tegnap elkisértem Petit néptáncra az oviba (először volt, élvezte) és bizony ha nem csigalassan ment volna, futottam volna a célig. Semmi nyilallás, semmi feszülés, úgy kapkodtam a lábam, mint az egész terhesség előtt, még Amerikában, áprilisban. Hihetetlenül felszabaditó érzés volt, újra a régi leszek, hurrá. Ami amúgy a súlyomat illeti, 72 kg-san mentem szülni, szombaton, 9 nappal a szülés után 65 kg voltam, most pedig 61. Zseniális. Még 7 kg van rajtam, gondolom pár hónap és annak is szevasz. No jó, ha nem 7-nek, 5-nek mondok búcsút, úgy rémlik, a szoptatás engem fogyaszt. A hasam még nem a régi amúgy, de a 6 hónapos terheshasam már csak 4 hónaposnak néz ki, lehet csinálok (vissza)változás fotókat haha. Tudom, béna 2 héttel szülés után ilyeneken lelkesedni, még jó, hogy nem vagyok celeb, biztos cikiznének érte, igy viszont éljen, éljen, éljen, leszek én még csinos. Egyszer.