A napjainkat amúgy nem lehet leirni. Ahogy az első gyerekre sem lehet felkészülni, erre sem. És az igazat megvallva még nem látom, hogy fogunk eljutni a hőn áhitott 1,5-2 éves korig. Palkóról amúgy direkt nem irok semmit, khm. No jó, de: egyelőre úgy tűnik örökölte a rendszeretetemet. Jut eszembe rend: végre rájöttem a kis lakás előnyére: nincs sok lehetőség takaritani. Mert nincs mit. Éljen az optimizmus. Az utóbbi napokban amúgy totál flylady vagyok, mindig sok apró dolgot elintézek* (egyszerre hármat-négyet mondjuk: cumisüveg fertőtlenitése, mosogatás, asztal és konyhapult letörlése, száraz edények elpakolása) és igy olyan, mintha mindig patikatisztaság és szuper rend lenne. Kiváncsi vagyok, meddig birom.
* na ez az, amire egy férfi például sosem lesz képes... mert ehhez látni kéne, miket kell csinálni.
Sajnos van férfi, aki látja! Mindig és mindent... :-( De általában csak a megjegyzésükig jut el. :-(
VálaszTörlésNo az kéne még csak... Bár ma miután mondtam, hogy kitakaritottam a wc-t meg csapot és felmostam a fürdőszobában, volt képe rákérdezni, hogy a kádat is kimostam-e. Mondtam, hogy anyád. Persze, félbevágott hassal csakis kádat súrolok.
VálaszTörlés