Az éjszaka további hirei

1) Meghalt Dédi, vagyis AV nagymamája. Több, mint egy éve kórházban volt már, nem tudták megmondani, mi a baja, azon kivül, hogy öreg és nincs már kedve felkelni. Most a vége felé már nem is tudott magáról, tele volt felfekvésekkel, szóval jobban járt igy, hogy elment, de mégis csak meghalt, szóval ez szomorú. (Ha mégis kissé szenvtelennek tűnnék, annak az az oka, hogy nagyon furcsa néni volt az igazat megvallva, három gyereke volt, de közülük az elsőt "elhagyta" valahol, senki nem tud róla semmit; AV anyukáját utálta; a fiát pedig istenitette. (A fiának, vagyis AV nagybátyjának egyébként nincs gyereke egy szem sem, a munkájának él, egy baromi nagy házban lakik, van még egy lakása Pesten, meglehetősen gazdag - szemben AV anyukájával, akinek van két gyereke, öt unokája és meglehetősen keveset hoz haza tanárként. No most Dédi úgy döntött, hogy a lakását és minden vagyonát (ezer éve nyugdijas, magas pozicióból ment el, igy rengeteget kapott és évtizedek óta alig költött) a fiára hagyja és ezt unos-untalan a lánya fejéhez vágta, aki két naponta ott volt nála a kórházban, etette, itatta, látogatta becsülettel... Félreértés ne essék, nem magunk miatt furcsállom ezt, hálistennek nem vagyunk rászorulva senkire anyagilag, de hol itt a logika? A gyerek nélküli, amúgy is gazdag fia a sirba viszi majd a pénzét, a lakásait? Miközben ott van a lánya, akinek van egy rákból épp felgyógyult gyereke (AV tesója), aki 60 nm-en él 3 gyerekkel, akik közül egy autista? Tudom, nem az én dolgom más vagyonának felosztása, de a hülyeség* és az igazságtalanság nagyon tud fájni. (* Semmi konfliktus nem volt anya-lánya között, AV anyjának egyetlen hibája, hogy nem fiú... Ezt sosem tudta megbocsátani neki a Dédi.)  
2) A Sydney-i állás ugrott, ugyanis átették Szingapúrba. Igy már azért nem olyan nyerő a dolog, akar a halál folyton 30 fokban, párában élni, miközben attól fosik, jön egy földrengés vagy cunami és mindenkit megöl.
3) Mártiék sielnek március 1-10 között, üres a pecó. Vagyis mehetnénk oda, mig AV lakást keres. A dolog kis szépséghibája, hogy vigyázni kéne a kutyára és én rühellem a kutyákat, ráadásul nem tudom, Peti mennyire tacskó-kompatibilis. (Mikor náluk jártunk kerti party-n, folyton csesztette szerencsétlent.)