Hol jártunk, mit intéztünk...

A héten AV bejárt dolgozni a budapesti irodába, úgyhogy kellett némi szervezés, hogy túléljünk. Hétfőn fél 12-re mentem a Baross utcai okmányirodába útlevelet készittetni. Kiderült, hogy bár délelőtt a telefonban azt mondta a nő, hogy közel sincs még meg a személyim, már pénteken feladták, csak még nem érkezett meg. Hogy ügyet tudjak intézni, mozgósitani kellett persze Anyut és Aput is, mert mig Anyu Palira vigyázott, Apu ment el Petiért az oviba, hiszen ő ugye délben végzett... Ha már ott voltam, az okmányiroda után amúgy beugrottam a Corvin Plázába is, hátha van ott Rossmann (nincs), majd a Kikben vettem Petinek egy mackógatyát és tűztem haza. Kedden szintén Anyu jött be, hogy Palkót felügyelje, mig én Petit vittem néptáncra, úgyhogy volt segitségem ezen a napon is. Szerdán semmi különös programunk nem volt, úgy volt, hogy Peti a Nagyinál tölti a délutánt, de neki közbejött valami, igy csak hazavitte magához ovi után, elaltatta, majd mikor felkelt, hazahozta. Csütörtökön ovis farsang volt, Peti Nyuszinak öltözött (hehe) és egész nap álarcban lófrált. Mivel az előző napi Nagyizás meghiúsult, úgy volt, hogy ezen a napon alvás után már biztosan lesz Nagy Móka a Nagyinál, de ovi után Peti úgy döntött, ő szeretne hallani pár Róka és Egér történetet és jaj, mivel a könyv itthon volt, Nagyi negyed 1-kor beadta Petit és ennyi volt az unokázás. (Hétfőn este összevesztünk AV-vel azon, hogy miért Anyu jön kedden, mikor a Nagyi bevállalta, hogy kedd-szerda-csütörtök elhozza Petit az oviból és minden délután játszanak, hiszen már csak egy hét és ki tudja, mikor találkoznak legközelebb... No most tekintve, hogy se szerdán, se csütörtökön nem jött össze az unokázás (nem tudom, miből tartott volna átvinni a könyvet vagy esetleg egy órát maradni, hogy felolvasson a Sosem Látott Unokának pár oldalt), áldom az eszem, hogy legalább keddre beszerveztem Anyut és aznap volt segitségem, mert nyakamat rá, hogy kedden is lett volna valami, ami miatt nem tud Peti Nagyizni... AV először sértődősködött, hogy miért vagyok ilyen rosszindulatú, de mikor rákérdeztem, hogy hányszor tudtunk elmenni kettesben valahová azért, mert Anyu bevállalta a két gyereket (milliószor) és hányszor azért, mert a Nagyi (egyszer, mikor a Leviékhez mentünk), csak nagyokat hallgatott és ő erre csak akkor képes, ha tudja, hogy igazam van... No mindegy, én már csak legyintek arra, hogy egyrészt sirdogál, hogy jajj, sosem látja a fia gyerekeit, de ennek ellenére, bár november közepe óta 20 méterre lakunk egymástól, azért annyiszor nem ment át Peti játszani, mint képzeltük, hogy fog, pedig mikor máskor lesz ilyen remek alkalom... Megmondom: soha.) Estefelé beugrott a tesóm a kinőtt gyerekruhákért (náluk ugye április elején jön a baba), majd miután Peti megmutatta neki, hogyan kell bowlingozni, lelépett, mielőtt Pali szirénázni kezdett volna. Pénteken reggel fél 10-re hasi, koponya és csipő uh-ra mentünk Palival a Tűzoltó utcai gyerekklinikára. Szerencsére minden okés, ami szuper. Délután Anyu megint meglátogatott és szépen játszott Petivel, ahogy egy mamának játszania kell, ha 2500 km-re lakik egyébként az unokájától. Szombaton délelőtt Petivel tömegközlekedtünk. Mivel mindenképp piros (azaz fehér) metrózni akart, elmentünk a Moszkva térre. (Peti szerint az Maszka tér és az oviban is szokták emlegetni, hogy bál, bál, Maszka bál...) Onnan átvillamosoztunk a Széna térre, ahol a Mammutban ettünk egy fánkot és vettem Petinek egy szandit nyárra, bár tavaszi félcipőt szerettem volna... (Igazság szerint kicsit nagy is még ez a szandál, de Peti úgy szerette volna megkapni, hogy nem volt szivem otthagyni.) A Mammutból lesétáltunk a Moszkváig, onnan a Deákra metróztunk és bár az Erzsébet teret nem tudtam megmutatni az Úrnak, mert felújitják, jót mókáztunk, mert elmentünk villamossal a Vásárcsarnokig, ahol Róka és Egér is járt már a mese szerint. A Váci utcában kapott Peti egy himzett Budapestes pólót, majd átszeltünk a Dunát a villamossal, hogy megmutogathassam neki a Várat, a Szabadság hidat, a Szabadság szobrot és a Gellért hegyet. Mivel AV ekkor kétségbeesetten hivott, hogy Palkó üvölt, mint a sakál és nem tudja megnyugtatni, mint a villám szálltunk át a másik villamosra és tűztünk vissza a Kálvin térhez, hogy onnan hazametrózhassunk. A délelőtti kinlódás után délután, mig AV Palit sétáltatta, megint én hagytam el a házat, mert millió dolgot kellett beszerezni és tudtam, hogy AV három óra alatt sem végezne... Előszőr is a KÖKI-ben kezdtem. Vettem a patikában tápszert, de szélcső persze nem volt... Átszaladtam a Rossmannba, ott vettem Karamalzot, Petinek tusfürdőt, Palinak pelust, majd áttűztem az Europarkba, ahol hálistennek volt szélcső a patikában. A gyógyszertár után benéztem a DM-be, mert AV névnapjára szerettem volna parfümöt venni, de persze nem volt olyan, mint amilyet kinéztem neki még régebben, úgyhogy rohantam át az Intersparba, ahol felvágottat kellett szereznem, Petinek rúdsajtot és némi kenyérszerűséget. Pontosan egy óra alatt jártam meg mindent, rém büszke voltam magamra, hogy a parfüm kivételével mindent szereztem és ráadásul rekordidő alatt. Délután Sanyi báék jöttek látogatóba, ami csak azért volt vicces, mert Palkó fél 5-kor kakkantott egyet, de esküszöm olyat, mint a mesékben... Az első adag kakit még a pelus fogta fel, majd csere előtt rutinosan a gyerek alá tettem egy papirtörlőt, mert sejtettem, hogy lesz még itt anyag. Lett is, még kettő. Szuper, összefogtam a törlőt, benne a kakival, majd újabb törlőt tettem Pali alá, hátha jön még valami. Természetesen jött, újabb tetemes mennyiség. Mivel ekkor én balga úgy véltem, több nem jöhet, gondosan letörölgettem a delikvenst, majd épp nyitottam ki az új pelust, mikor megint észrevettem, hogy jön a barna folyó és már tocsog benne Pali háta, lába, mindene. Röhögve pucoltam fel ezt a sunyi következő adagot, hát ilyet, ennyit kakkantani már nem is lehet felkiáltással, majd mikor újra fényesre töröltem Palkó egyre inkább húsos fenekét, egy gigaadag támadott le, de úgy, hogy legalább két méterre ellőtt, beteritve a nadrágom és a szőnyeget is. Ekkor már nem tudtam, sirjak-e vagy nevessek, inkább nevettem, mert mit volt mit tenni. Egy szál bugyiban, óvatosan tipegve cseréltem ki végül a pelust, majd mire felöltöztettem az Úrfit, csöngettek is, megérkeztek a vendégek. A Nagy Kiürülés után Palkó persze enni akart, igy mig AV Sanyi bával beszélgetett, én Sanyi bá feleségével ültem Peti szobájában és próbáltam szoptatni. Ma vasárnap van, reggel jöttek Anyuék, elvitték Petit játszóházba és magukhoz szórakozni, mi meg Palizunk. Délben sétáltunk egy órát, körbejártuk a telepet és kvázi elbúcsúztunk megint a József Attila lakóteleptől, immáron harmadszor.

A hét egyébként nagyon nyögve-nyelősen telt: Pali új arcát mutatta, még hozzá a folyton nyűgös, folyton sirós arcát, aminek természetesen nagyon nem örülünk. Ami jó volt, hogy szereztem kölcsönbe autós hordozót, pihenőszéket és utazóágyat az első hétre, hogy kiderült, hogy Mártiék elpasszolták a kutyát, igy mehetünk az ő házukba csövezni, mig lakást keresünk és hogy végre-végre megrendeltük az amerikai fotókönyvet...
Holnap pedig megkezdődik az utolsó hetünk itthon, mivel szombaton huss - repülünk.