Csütörtökön tehát voltam délután a hat hetes kontrollon, ahol minden rendben találtatott. Volt ott minden: rákszűrés, hüvelyi ultrahang, kézi taperolás, mellvizsgálat, jézus, számomra még mindig hihetetlen, hogy van ember a világon, aki ilyen idióta hivatást választ. Másfél órás késéssel jutottam be amúgy, igy 7 körül értem haza, volt hát káosz az este során rendesen. (Itt jegyezném meg, hogy megint volt, aki kisgyerekkel (1 év alatti) érkezett, Apukával megpakolva, komolyan, az ilyeneket annyira nem értem... Ha az Apuka és a Kicsi bemenne Anyukával a vizsgálatra, akkor azt mondanám okés, mindenki látni akarja a Kistesót (bár a doki uh-ja elég ramaty, szóval minek), de hogy amig Anyu benn van, Apu a váróban randalirozik a Gyerekkel, hát az szerintem ultragáz... El sem tudom képzelni, miért jobb várakozni két négyzetméteren egy örökmozgóval ahelyett, hogy Apuka lazán otthon lenne a saját gyerekével, Anyuka meg elmehetne a nőgyógyászához egyedül... Eh... Az emberi logika asszem örök rejtély marad számomra...) Pénteken délelőtt AV átment megnézni a régi lakásunkhoz tartozó pincét, mert a mostani tulaj kérdezte, van-e még ott cuccunk (van haha, ócska ruhák meg néhány kisbútor) és miután megegyeztek, hogy mindent az utódra hagyományozunk, haza is sétált. Anyu délben megjelent, elment Petiért az oviba, majd mikor mindkét gyerek elaludt, mi kettesben elmentünk és bejártuk a szokásos körünket, azaz elmentünk a KÖKI-be. Először a Hervisben vettünk nekem egy cipőt, majd átgyalogoltunk a Libribe, ahol mulattunk és vettünk két könyvet a fiúknak, majd slusszpoénként beültünk a Szamos cukrászdába is sütizni. Ezúttal ugyan nem volt sajnos annyira finom a süti, mint múltkor, de igy is rendben volt a dolog, örültünk magunknak igy is. Szombat délelőtt Anya-Fiú délelőttöztünk: elmetróztunk a Deákig, megnéztük az új Siemenseket, majd átszálltunk a kisföldalattira és elmentünk a Széchenyi fürdőig. A játszó Petinek nagyon tetszett (lásd: Ez nagyon buta ötlet volt, hogy idejöttünk, mert most egész nap itt akarok lenni.), de fél óra után nagy nehezen azért egy lángos igéretével el tudtam csalni a hajós csúszdától. Igéretemhez hiven tehát vettünk egy lángost a soron, ezt a hintán ülve secperc alatt el is fogyasztotta, majd lesétáltunk a tóhoz megetetni a kacsákat. Innen átmentünk a hidhoz, ahol megmutattam neki a korcsolyázókat, majd dél körül hazaindultunk, mert Palkó általában 12-fél 1 között eszik, gondoltam, ne várassuk már meg szegényt ennél jobban. Délután, mivel gyönyörű idő volt, sétáltunk egy nagyot Palival, Peti pedig a Nagyinál játszott este 6-ig. Vasárnap a múlt héthez hasonlóan Apu bejött értünk és hazavitt, úgyhogy a napot vidéken töltöttük: Peti főleg a Papával szórakozott, mi meg Anyuval Pali kivánságait lestük. Miután Peti aludt, elvittük őt sütizni is, majd mire visszaértünk, eljött az idő, indulhattunk haza.
Itthon a szokásos kérdést boncolgattuk: mikor repüljünk haza, de mivel túlságosan kifárasztott a vidéki levegő, úgy döntöttünk, ezt majd máskor megbeszéljük... (Igen, Pató Pálék mink vagyunk.) Ahogy látszik, a hét második fele is aktivan telt, minden napra jutott valami, de igy jártunk, úgy szép az élet, ha zajlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése