1-2-3-4

Azon filózom, hogy mikor mástól olyasmiket olvastam / hallottam, hogy egy gyerek nem gyerek meg micsoda felüdülés, ha csak egy gyerek van otthon, a másik meg oviban / nagyiknál, akkor mindig csóváltam a fejem, hogy ejej, milyen fellengős szöveg ez és bakker tényleg. Utólag el sem tudom képzelni, miért voltunk úgy ki egy szem babától (persze azért kicsit el tudom, mert Peti nem volt kifejezetten egyszerű eset, Pali azért jóval kooperativabbnak tűnik, tehát továbbra is fenntartom, hogy baromira nem mindegy, hogy egy könnyű vagy egy bonyolultabb gyereket fog ki az ember) és már csak egyetértően bólogatok, mikor valaki azt fejtegeti, hogy nem tudja, mit csinált esténként, mikor még csak egy gyereke volt... (És hogy a gyerektelenek mit művelnek a temérdek idejükkel, na azt már végképp nem tudom hová tenni.)