Pajika

Először is, kinőtt a szemöldöke. Ha már növés: önmaga is nagyon-nagyon nő. Döbbenet, hogy most egy olyan adag ruhát mostam ki, amit Peti október-novemberben hordott, ergo 5-6 hónaposan... Cseppet sem újszülött már, bőven túllóg rajtam, ha az ölembe fektetve etetem. Az emésztése továbbra is jó (ez óriási hir Petit ismerve) és talán ezért sem túlzottan sirós, mert a vasszögből is képes sárga babakakit gyártani. (Oké, nagyzolok, mert húson és rizsen / tarhonyán / krumplin élek némi tökfőzelékkel variálva...) Ami a sirást illeti: ha nem kap azonnal kaját (tápszereséknél ez előfordul ),vöröslő fejjel képes üvölteni (a hangja, mint a hajókürt, mindig megállapitjuk, hogy mintha mikrofonba orditana, iszonyat hangos) és ha jóllakottan leteszem, tiz másodperc múlva szintén sirni kezd, mert csak kézben szeret lenni, ha ébren van, de ettől a két esettől eltekintve nem igazán szomorkodik, vagyis még most, 6 hetesen sem mondanám sirékonynak, ha nincs rá oka (lásd éhség / érintéshiány), nem óbégat. Ide tartozik, hogy varázslatos, hogy ha üvölt és karba veszem, pár sértődött utó-szipogás után abbahagyja a fesztivált és megnyugszik, igazán sajnálom magam, hogy Petinél ez nem igy volt és tulajdonképp az első évünk nonstop abból állt, hogy próbáltuk kitalálni, mi lehet a gond vele vagy velünk... (Erre értettem amúgy, hogy Pali egyszerű, mint egy pont Petihez képest, mert még eddig (koppkopp) nem volt olyan, hogy csillapithatatlanul sirt volna vagy ne tudtuk volna, mi a nyűge.) Ami a fiú gyenge pontja, az az alvás továbbra is: nappal 4-5 óra között alszik 40 perces etapokban, éjjel meg 8-9 óra között úgy, hogy még 3 óránál többet az életben nem hunyt egy húzásra... (Ha lenne harmadik gyerekünk, gondolom nála ezt a bug-ot is kiküszöbölnénk... Éljen az optimizmus.)