Testvériség

Megmondjam, mi a legidegesitőbb a testvérességben?
Mikor amiatt cseszem le Petit, hogy hiába figyelmeztetem, hogy a szabály az, hogy ha 1) eszik 2) alszik a Kistesó, nem ölelgetjük, nem simogatjuk, nem puszilgatjuk, ő meg azért is folyton szeretgeti. Nem piszkálja, nem csipkedi, nem ütögeti, csak tapogatNÁ, szóval a szivem szakad meg, de bakker, ha végre elaludt vagy ha kinlódik a kajálással Pali, agyvérzést tudok kapni, mikor Peti jön és elkezdi ezerrel csókolgatni.

Egyébként Peti szuper nagytestvér, imádja Palkót, alig várja, hogy letegyem, ott terem és simogatja, puszilgatja, beszél hozzá, egyszóval boldogan foglalkozik vele. Sokszor evés közben is megjelenik, hogy büfiztessek már, mert akkor függőlegesbe kerül Pali és ő odamászhat mellénk és óvatosan megölelgetheti. Komolyan, az ember szeme könnybe lábad, annyira lassan és puhán próbálja ölelgetni a Kistesót, semmi hirtelen mozdulat, semmi bántás, semmi piszkálás, pedig esküszöm, sosem mondtuk neki, hogy gyengédebben közelitsen, ő ilyen, az első naptól fogva tudta, hogy lágyan kell bánni egy ilyen kicsivel. Ebből a szempontból tehát - egyelőre - nyugodt vagyok, ha fél percre elnézek, tudom, hogy nem fogja bántani Palkót, sőt, rá is lehet bizni, hogy figyeljen rá, mig kilépek a tápszerért a hűtőhöz, mert ha ott vagyok, ha nem, mindig kedves vele. A legújabb szórakozásunk, hogy beszélgetnek: én szinkronizálom Palit, Peti meg kérdezget, válaszolgat, mikor mi. A durva, hogy máris mintha titkos szövetség lenne köztük, Peti tudja, hogy ő is és Pali is gyerekek, néha hallom, hogy biztatgatja Palit, hogy milyen jó lesz, ha már akkora lesz, mint ő és sokszor elmondja, hogy Palit szereti a világon a legjobban...  
A sok rózsaszin mellett persze csupa kin ez az egész, mert Peti hangos, dübörög, kiabál, ugrándozik, mint minden normális kisfiú és ez bizony nem túlságosan kompatibilis egy csecsemővel, aki alig alszik és ha végre elszunnyad, olyan, mint egy nyúl, a legkisebb zajra is felriad és durcáskodik. Szóval fegyelmezzük Petit keményen, rengeteg dolgot tiltunk neki, ami tudom, hogy természetes lenne neki, de egyszerűen nem tudunk mit tenni. Igyekszünk abba az irányba, hogy mindenki alkalmazkodjon mindenkihez, Pali hagyja aludni Petit és forditva, próbáljuk nem Palkót tenni a középpontba, nehogy Petinek rosszul essen, de valljuk be, ha az egyik gyerek még csak egy hónapos, hozzá jobban kell igazodni még, mint egy 3,5 éveshez.
Részben a kialvatlanság, részben a személyiségünkből adódó türelmetlenségünk miatt egyébként sajnos sokat veszekszünk Petivel, mert sokszor (az esetek 80%-ban) hiába mondunk neki valamit, olyan, mint a falra hányt borsó (az esték a legrosszabbak, az esti szeánszok több, mint egy órán át tartanak, mert hiába kérjük, hogy menjen fürdeni, fogat mosni, pisilni, igya meg a tejét, esze ágában sincs engedelmeskedni, leül játszani, húzza az időt és az idegeinket, mi meg agybajt kapunk, hogy abszolút szófogadatlan), meg sem hallja és ilyenkor tehetetlenségünkben nem tudunk mit csinálni, szidjuk és fenyegetjük, miközben utáljuk magunkat, hogy ennyire bénák és eszköztelenek vagyunk és ennyire leszarja a gyerekünk, mit kérünk tőle. Nehéz ez, baromira, mert egyrészről szeretnénk, ha minden flottul menne és mivel nem megy, haragszunk Petire, mert részben az ő ellenállásai miatt küszködünk; másrészről meg sajnáljuk is szegényt, mert annyi változást kell megélnie folyton és nem rosszaságból ellenkezik ő, hanem mert egész egyszerűen még csak egy gyerek... A fegyelmezés nagyon nehéz tehát mostanság, semmivel nem tudunk hatni Petire, csak ha a kedvenc dolgait megvonjuk tőle, ami totális szemétség, de semmi egyéb ötletünk nincsen. A múltkor emlitett "De azért lesz tepi!" mondás is innen adódik: ha nem fogad szót, azonnal megfenyegetjük, hogy okés, ne csinálja, amit mondunk, de akkor nem telefonozhat egész nap. Szánalmas, mi? Ami amúgy jó, hogy nem tepizik többet, mint Palkó előtt, napi 2x20 perc engedélyezett és ezt szépen be is tartja, ha csipog az óra, már lép is ki a játékból, szóval pont emiatt nagyon sajnálom, mikor azzal szivatjuk, hogy nem játszhat, ha.
Amit még akartam irni, hogy eddig nagyon jól megy, hogy töltsünk vele is időt, ha boltba megyek, ő is mindig jön velem és ha a nagyszülők átjönnek, ők is vele foglalkoznak, Palkó marad nálunk, szóval bizonyos szempontból megmaradt egyelőre a kivételezett helyzete.
Hogy mi lesz fél év múlva, amikor a Kistesó már helyzetváltoztató mozgásra is képes lesz, no azt elképzelni sem tudom.