Ami még eszembe jutott 2

- AV orvosa az intenziven egy Thomas nevű fiatal rezidens volt, akinek gyönyörű, nagy kék szemei voltak, igy Nagyi csak A Szépszeműként emlegette mindig. Később Dr Walsch és csapata vette át AV felügyeletét, ők már neurológusok voltak a javából úgy 40-50 között. Az orvosok között volt egy Sean nevezetű is, ő nagyon hülyén nézett ki szerintem, elegáns volt meg minden, de olyan jáááj kategória. (Időközben Peti csoportjába is jött egy Sean, ő lett állitólag a barátja, ami azért vicces, mert mindig azon röhögtünk még, mikor kicsi volt, hogy fura, hogy neki nem Zolika meg Jancsika lesz a barátja majd, hanem Sean meg John.)
- Mondjuk először nem tudtam röhögni rajta, de később már vigyorogtam azon, hogy a kórházban minden nap jött egy pap beszélgetni először velünk, aztán mikor már képben volt, AV-vel is. A poén, hogy mindig elmondta nekik, hogy ő nem vallásos, ezen csak mosolyogtak - majd másnap újra visszatértek. Azt mondja, az öregek kifejezetten szerettek beszélgetni ezekkel a lelkes papokkal (nem voltak hittéritők, nem akartak ők rábeszélni senkit semmire, csak beszélgettek, érdeklődtek, de tényleg), gondolom azért, mert örültek, hogy végre meghallgatja őket valaki.
- Ha már meghallgatás. Soha, egyetlen egyszer sem éreztük, hogy akár egy doki, akár egy nővérke a pokolba kiván a kérdéseink, kéréseink miatt. Mindig mindenki mosolyogva, türelmesen, végtelenül udvariasan magyarázott el mindent, ami hihetetlenül jól esett minden egyes alkalommal és igy mindig sikerült úgy elválnunk a szakemberektől, hogy nyugodtak és optimisták voltunk. Utolsó előtti napon, szerdán, lementünk az ICU-ra és a CCU-ra, ahol AV gyakorlatilag még öntudatlanul volt és mindenki ujjongva üdvözölte. Hihetetlen volt, komolyan. Odajöttek hozzánk, viccelődtek (aaaah, you are the one who was attacked by a pram), gratuláltak és látszott rajtuk, hogy valóban örülnek, hogy ilyen szépen alakultak a dolgok.
- És ha már kedvesség: A rendőr, akivel első este beszéltem (Kevin Keane, A 154-es), kétszer is felhivott, hogy megkérdezze, hogy alakulunk, pedig már nagyjából akkor megegyeztünk, hogy baleset volt, nem támadás... Mindkétszer azt hittem, valami új részletre kiváncsi, de nem, csak azt akarta tudni, hogy áll AV egészsége.
- A kórházi ellátás amúgy olyan "ir" volt, napi három főétkezés volt (porridge, stew, szendó) és naponta háromszor jött a teás / kávés néni is a főétkezések közötti szünetekben.
- Amúgy asszem még nem irtam le, mi történt pontosan: AV elment venni egy új babakocsit, majd miután 20 percig nem sikerült betennie a csomagtartóba a cuccot, egyszer csak elájult, beütötte a fejét két helyen, ami miatt az agya átlendült a túloldalra és a koponyájához ütközve megsérült. Két kisebb vérömleny keletkezett, emiatt a füléből és az orrából is folyt a vér, mikor megtalálták. A bal temporális és frontális lebenyét érte a sérülés egyébként, úgy olvastam, ez a leggyakoribb ilyen esetekben. Ami oltári mázli, hogy a CCTV-n látták, mi történik és a mentők perceken belül elvitték, hiszen a kórház 200 méterre van kb a Square-től. A dologhoz hozzátartozik, hogy volt valami rohama is, de hogy mitől, azt nem tudták megállapitani. Lehetett agyhártyagyulladása, lehetett epilepszia rohama és az is lehet, hogy "szimplán" attól kapta ez a sokat emlegetett seizure-t, hogy beverte a fejét. Biztos, ami biztos alap on azért kapott anti-virális gyógyszereket (hátha agyhártya gyulladás), epilepszia elleni bogyókat (hátha epilepszia - ezeket fél évig még szednie kell és emiatt nem is vezethet), antibakteriális gyógyszereket és antibiotikumokat is. Volt ezer MRI, CT, EEG vizsgálata, hogy kizárják a tumort és a stroke-ot és végülis elmondhatjuk, hogy senki sem tudja, mi történt.
- AV amúgy már tök tiszta, a feje fáj még meg a jobb fülére nem hall semmit, de mesélte, hogy volt, hogy azt hitte, hogy old-timer autók között fekszik vagy épp egy űrhajón van...
Hát igy.