Tegnap két olyan dolog is történt Palikával (Peti szerint Palikácska), mint még soha. Egyrészt 1/2 7-3/4 10-ig egyfolytában sirt, enni nem akart, ha fogtuk, az sem volt jó, ha letettük, az végképp nem volt jó; másrészt meg negyed 2-kor én ébresztettem, mert baromira fájt a bal cicim, úgy teli volt. Szerencsétlen tök békésen aludt, még akkor is, mikor kivettem, majd mikor a szájához nyomtam a mejjem, kistányérnyira nyilt ki a szeme és mint a gép, úgy kezdett enni, már nem is volt álmos haha. Lehet, nehéz eldönteni, hogy most panaszkodom-e vagy dicsekszem, de annyi tejem van, hogy csak na. Nem tudom, ennyi stressz mellett ez hogy lehetséges, de etetéstől-etetésig úgy megtelnek a csöcseim, hogy konkrétan fájnak. Utálom. Utálom, utálom, utálom. Vágom a centit, meddig kell még szoptatnom és ha egyszer vége lesz, én is rituálisan elégetem majd a szoptatós melltartóimat, mert mikor kevés volt a tej, azt is rühelltem, most, hogy elég, ez sem jó. Nem tudom, ki találta ki, hogy kényelmesebb a szoptatás, mint a tápszerezés, szerintem ez nettó hülyeség, egy mikrót ugyanis bárhol találok bármikor, hogy felmelegitsem a tápszert; szoptatni viszont alig lehet valahol és ráadásul tök kényelmetlen is, nem hordhatsz bármilyen ruhát, alig ehetsz valamit, eh... Az egyetlen ok, amiért még nem hagytam abba ezt a hülyeséget, az az, hogy az anyatej egészségesebb, mint a tápszer és nem szeretném, ha Palika az én lustaságom / önzőségem miatt nem tudna olyan erős immunrendszert kiépiteni, mint a szoptatott gyerekek. De ettől függetlenül utálom, utálom... nem szeretem, nem szeretem, utálom.
* Peti irt egy dalocskát, igy szól: Én nyertem, én nyertem, nem te nyertél, nem te nyertél, én nyertem. (Dallama: mi - ré - dó, mi - ré - dó, dó - dó - dó - dó - ré - ré - ré - ré, mi - ré- dó.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése