Tajtékos napok

Jaj, Petivel nagyon nehéz mostanság, tudom, tudom, költözés, kistesó, de nagyon nehéz nem lekeverni egy pofont neki néha. Persze tudom, az sem érne semmit, csak üvöltene meg sikitana, de komolyan, párszor olyan jól esne, mert megőrjit.
Direkt rosszat csinál (leönti például teával AV laptopját, a konyharuhát totálisan bevizezi) és mikor észrevesszük, félrenéz és úgy csinál, mint aki süket. Az ilyen "apróságok" mellett slusszpoénként elkezdte bántani Palkót. Tegnap például többször szabályosan megrúgta (először azt hittem véletlenül, mert egy ágyon voltak, azt hittem kalimpált és hozzáért Palihoz, azért kezdett el sirni csórikám, de nem, kicsit később láttam, hogy direkt, akarattal rúgja meg), illetve próbált ráfeküdni meg a fejével úgy igyekszik megnyomni Palkó fejét, hogy fájjon szegénynek... Nagyon gáz látni, hogy kifordult magából. Próbálok nem haragudni rá, de hát basszus. Nem merem egyedül hagyni Palit egy másodpercre sem, mert félek, hogy Peti kárt tesz benne. Irtó béna ez igy, mert közben pakolnék, rendezkednék, hogy ne teljesen bőröndből éljünk már, még ha csak hétfőig is lakhatunk itt, de nem tudok, max fél kézzel, mert a másikban végig ott van Palkó. Eh. Az elmúlt napokban minden este sirtam nagyjából, mert tényleg borzalom, ami itt megy már egy ideje és most még ez is, hogy mindig rajta kell tartanom a szemem Petin, különben szegény Pali látja a kárát...
Nem irtam még (mikor?), de AV beteg, köhög, mint egy kehes ló lassan egy hete és ezért nonstop az enyém Palkó, pedig a dokik szerint nem kapná el, de biztos, ami biztos távol tartjuk őket egymástól... (Zárójelben jegyzem meg, hogy mikor múltkor az én taknyom csöppent szerencsétlenre, az rendben volt, akkor is az idő 80%-ban nálam volt Palkó, szoptatási időn túl is. De tudjuk, ha a férfiak betegek, akkor már szinte meg is haltak.) No szóval AV beteg és szenved, én meg pakolok, Palkózom és közben Petin agyalok. Múlt héten már váláson gondolkodtam, bevallom, mert hétfő óta azt pofáztam, hogy kezdjünk el pakolni, mert meg fogunk bolondulni, de Mr Pató Pál csak a fejét csóválta és hagyta, hogy Pali összes alvóidejében rámoljak, szortirozzak, amikor pedig fenn volt Palkó vagy evett vagy tartottam, ergo haladni nem tudtam, pedig ha átvette volna a gyerekezést és én csak szoptattam volna, simán kész lettem volna szerdára-csütörtökre, de nem, mert ez logikus lett volna... Ehelyett az ment, hogy mit pakoljon ő, mikor alig van cucca, a holmink 70%-át úgyis nekem kell elrámolni, az meg ráér csütörtökön-pénteken és akkor majd ezerrel pakolhatok, mert ő átveszi tőlem Palit - igen ám, de szerdán lebetegedett és ott álltunk kétségbeesetten, hogy most mi lesz. Végül az lett, hogy ő bebőröndözte a cuccait nagy szenvedések közepette (nem is sajnálsz, pedig nagyon fáj a torkom, nagyon köhögök sóhajok szálltak, én meg magamban sziszegtem, hogy lefosom, mid fáj), én meg mint egy idióta, megállás nélkül csomagoltam csütörtökön a dolgaink nagy részét plusz gyerekeztem fél kézzel. Szerencsére Anyu bevállalta Palkót pénteken, igy aznap csak szoptatni ültem le, de azt hittem összeesem, mire végre minden a helyére került. Öt nagy bőröndöt és öt kézi csomagot pakoltunk össze, úgy repültünk, mint egy cigánykaraván, aminek egyik tagja feltűnően dühös, egy másik tagja meg erősen köhög és siralmas képet vág hozzá. Nagyon bizom benne, hogy lassan meggyógyul a ház ura, mert ez igy tényleg embertelen, ahogy tegnap is irtam.
Komolyan, most végiggondolva, négyünk közül még Pali a legértelmesebb.