Csupa káromkodás, elnézést

Istenem, csak ezt a három napot birjam ki anélkül, hogy rákos lennék a sok visszafojtott dühtől.
Csendélet 1 órakor: A karomban Palika ordit, Peti nyúz, hogy festeni akar és az ecsetet nem találja, AV valami levelet ir a gépén, Nagyi a konyhában késziti a kávéját és rákérdez, hogy nem fog leégni a tarhonya, amit feltettem Petinek? Bazmeg ott áll felette! Mennyiből tartana felemelni azt a kurva fedőt és megkeverni?! Ehelyett odabénázom Palikával, fél kézzel próbálom kavarni a (már persze épp odaégő) tarhonyát, miközben ő békésen néz.
Azt hittem, AV csak azért hasonlóan clumsy néha, mert férfi, de nem, ha igy nősz fel, nem csoda, hogy mindent a szádba kell rágni. Eh. Boldog húsvét, mi?

Mindemellett a faszom kivan már azzal, hogy percenként 50 kérés / javitás száll Peti felé.
- Kérek ecsetet!
- Légy szives, mondd, hogy légy szives...
- NE BAZMEG, NE MONDJA, LEFOSOM A LÉGY SZIVEST.
- Eszek egy kicsit.
- EszeM.
- MINDENKI TUDJA, HOGY AZ -IKES IGÉK E/1 SZEMÉLYBEN, TÁRGYAS RAGOZÁSNÁL -M ÉS NEM -K VÉGZŐDÉST KAPNAK ELVILEG, DE KI A SZART ÉRDEKEL EZ?
- (AV lelkesen) Ezt a playmat-et vettük Palikának.
- Ugyan, minek vettétek? Minek az?
- KURVA ANYÁDÉR', AZÉR'!

Mindent, mindent, mindent kijavit. Ezerszer. Tizezerszer. Elegem van. Én is tudom, mi a helyes, de ha Peti szarul mondja, magas ivből hányom le, különben minden beszélgetésünk egy kibaszott folytonos javitgatás lesz. (Mint ahogy most az is. Peti helyében már rég kussolnék, még jó, hogy őt nem ilyen fából faragták....)