A múlt hetünk

Hát szóval egyszer fenn, egyszer lenn. Inkább lenn. A héten sokfelé nem jártunk, az otthon - ovi - Herbert Park háromszögben nyomtuk általában. Kedden és szerdán délelőtt ovi után ugyan külön utakra mentünk Palesszal (kedden Tesco, szerdán Lidl, Tesco, Dealz, mert a Stillorgan Shopping Centre-nél jártunk), de délutánonként mindig maradt a Herbert. (Illetve kedden a Poolbegnél is voltunk, hátha alszik - hát nem, azóta Peti retteg, ha együtt megyünk le az autóhoz.) Szerdán amúgy Petit elvitte AV fodrászhoz, igazán kisfiús feje lett, imádom rövid hajjal, főleg az tetszik, hogy elöl feláll a haja a forgója miatt, baromi vicces, szépséges, csütörtökön meg együtt kertészkedtek itt benn a konyhában, mert esett az eső. Most beállt az a rendszer, hogy AV Petizik, én meg Palizom, hah, még szerencse, hogy Petit ez nem zavarja, mert totál apás. (Azt olvastam, fontos, hogy az anyuka is legyen a nagytesóval, mert igy, mert úgy, ehhez képest, ha megkérdezzük Petit, kivel akar ezt meg azt csinálni, 100-ból 99-szer az apját választja...)
Pénteken - ovi hiányában - elbuszoztunk (!) a Booterstown-i játszóra, mire hazaértünk, lebénultam, mert 8,5-9 kg az 8,5-9 kg, iszonyat már (elöl)hordozni ezt a lurkót. (Rájöttem azóta, hogy elöl elvileg már nem is cipelhetném, mert azt 6-7 kg-ig ajánlják, hátra kéne kötni, de jajj, hát azt hogy. Mondjuk meg kell tanulnom, mert nem akarom eladni a Bondolinot, ahhoz túl drága volt meg Palika szereti, ha hurcolászom és nem a babakocsiban ül.)

Szombaton délelőtt a rendszer ellenére Petis programom volt, AV először maradt kettesben Palkóval a balesete óta. Hálistennek jól sikerült mindkettőnk délelőttje, ők sétáltak a környéken, mi meg Petivel néptáncoltunk. A St Stephen's Green környékén van egy fitness stúdió, ahol dolgozik két magyar és havonta 1-2x szerveznek mostantól néptáncot kicsiknek. Örülök neki, mert profiknak tűnnek és Peti is jól érezte magát, ropta ezerrel, bárkivel, majd' meg zabáltam. Voltak Brúnóék is, kicsit rosszul éreztem magam, mert Bruni csak az anyukáján lógva viselte el a tömeget és most először talán látszott Évin, hogy fáj neki látni Petit meg a többieket, ahogy önfeledten táncikálnak, miközben ő meg ott szenvedett, hogy bevonja Brúnót a buliba. Kicsit emiatt amúgy magamba is szálltam, hogy okéoké, kinlódunk most rendesen, de basszus, legalább az a hitünk megvan, hogy ez egyszer véget ér, Palika egyszer nagyobb lesz és értelmesebb és nem fog folyton sirni, de ha egy gyerek betegen születik, nincs mit tenni, a szülőknek el kell viselniük a tudatot, hogy ez már igy marad. És ez borzasztó. Ez a megváltoztathatatlanság, ez a kérlelhetetlenség. Brrrr, nem is gondolkozom ezen tovább, mert csak visszasüppedek a rosszkedvbe, majd akkor irok még erről, ha biztosabb lesz a jobb kedvem, na. Délután a Nutgrove Shopping Centre-be mentünk négyesben, Peti és AV visszavitték AV szülinapi ajándékát az Argosba (szűk volt az óra szija, amit kapott, szipp, pontosabban rossz helyen volt a lyuk, vagy szűk volt, vagy bő) és vettek három gumis lepedőt is. Ezalatt én Paleszmalesszel megjártam a Tescot és beugrottam a Burgerbe is venni vacsorát. Este AV még elszaladt a St Stephen's Greenhez megvenni Peti szülinapi ajándékát (egy autópályát), szóval aktivan telt a napunk. (Innen jut eszembe, tök vicces, hogy régen, mikor még csak Peti volt, utáltam, ha AV elment vhová este vagy egyedül, mondván, miért hagy itthon, mit csinálunk kettesben Petivel, ehhez képest most, hogy ketten vannak, cseppet sem zavar az egyedüllét, vagyis nem izgat, ha AV kimarad. Petivel unatkoztam volna? Hahaha.)
Vasárnap elég hűvös volt, de azért délelőtt elmentünk a kukacos játszóra négyesben. Palika alig aludt, igy ő is hintázott, mókás volt. Szegény Peti amúgy seggre esett a bicajról, mikor eljöttünk a játszóról, (csak vicckedni akart), szóval jó volt a hazaúton a két gyerek sirását hallgatni kánonban. Délután bátor voltam, mindkét gyerekkel elmentem Howth-ra, AV meg itthon takaritott és rászerelte Peti második szülinapi ajándékára (egy kék gitár) a tartókát (vagy hogy hivják azt a valamit, amivel nyakba lehet akasztani a gityót). Palkó oda- és visszaúton is aludt, a játszón meg cipeltette magát, miközben Peti próbált játszani a zsúfolásig telt játszótéren. (Oda sem megyünk többet hétvégén, szörnyű volt, legalább 60 gyerek őrjöngött azon a mini játszón, borzadály, fúj. De legalább Pali csendben volt, az is valami.)
Igy telt hát a hetünk,
semmi izgi, really.