- Munkahelyi gondok jó ideje: hülye főnök, előléptetés hiánya
- Munkakeresés, interjúk
- Nagymama halála
- Második gyerek - kialvatlanság, sirás
- Első gyerek - dackorszak, hisztik
- Kis lakásban való élet hónapokig
- Költözés, repülés két gyerekkel
- Az utolsó hetünk őrülete
- Lakáskeresés záros határidőn belül*
- Plusz ezer apró bosszúság**
* Szombaton érkeztünk meg. Hétfőn már dolgozott és azt terveztük, hogy egész héten dolgozik, nem vesz ki fél napot sem, hiszen előtte nem volt 3 hónapig. Szombaton hajnalban haza kellett volna repülnie a Leviék esküvőjére, de addig valami ajándékot is lőni kellett volna nekik és öltönyt is vennie kellett volna. Vasárnap este ért volna haza, hétfőn pedig ki kellett volna költöznünk, mert Andor ugye akkor jött haza. Vagyis munka mellett volt 5 napunk lakást keresni, nézegetni, találni, dönteni és megszervezni az átköltözést. Okos. Nem is tudom, hogy gondoltuk...
** Ciki, nem ciki ezt leirni, Mártiék lakása borzalom volt. Nem is az, hogy kicsi volt, mint a Pöttyös utcai lakás, nem is az, hogy két emelet volt, vagyis folyton lépcsőztünk és azon paráztunk, Peti mikor zúg le, hanem 1) iszonyat sok cucc volt mindenhol 2) nagyon koszos volt. A legrosszabb az volt, hogy morogni sem tudtunk, mertünk, mert kölcsönadták a kérót, ezért nagyon hálásak voltunk és tök pofátlanságnak éreztük azon morogni, hogy ez azért nagyon gáz. A hűtő ragadt, a fürdőszoba szintén, a mackógatyómat letettem a földre és mikor felvettem, csupa kutyaszőr lett... Eh, hát igy. Vasárnap vettünk pár tisztitószert, AV egész nap szinte takaritott, igy nagyjából lakhatóvá tettük a lakást (úgy értem, gyerekkel lakhatóvá), de a temérdek cuccal nem tudtunk mit kezdeni, ha egy bögrét akartunk elővenni, öt másik is kiesett, egy fél négyzetméternyi hely nem volt, ahová kipakolhattunk volna... Persze, persze, örültünk, hogy van fedél a fejünk felett, de baromi stresszes volt igy létezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése