Nem tudom, hogy a sok költözés utóhatása-e, de sokszor szoktam azt álmodni, hogy csomagolok, csomagolok és egyszerűen nem fogynak a cuccok, bármerre nézek, mindenhol újabb és újabb bedobozolásra váró dolgok kerülnek elő. Baromi aggasztó.
Aztán tegnap meg azt álmodtam, hogy újra Sydney-ben vagyunk, de rohanni kell haza, mert osztálytalálkozóm lesz. Csomagolni ezúttal nem kellett, viszont miután nagy nehezen beestem a találkozóra, megláttam magam a tükörben és észrevettem, hogy roppant dagi vagyok és rettenetesen megijedtem.
Fogynom kell, fogynom kell, fogynom kell.*
* Ennek mondjuk ellentmondok azzal, hogy esténként nekiállok zabálni: csokiskeksz, muffin, lekváros vagy / és mogyorókrémes kenyér, bonbon - mindez persze szigorúan 10 után. Nem vagyok normális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése