Azért sem szeretem a szoptatást, mert egy végre-valahára átaludt éjszaka után (de még hogy végigaludt: 8.45-8.30-ig, 7.30-kor én keltettem, hogy egyen már kicsit, de 7.45-kor visszaaludt - eddig meg 2-4x kelt, hát ki érti ezt a gyereket?) azon kell stresszelni, hogy be van durranva mindkét mellem és jajj, alig birok mozdulni, úgy fájnak. Király.
Tegnap amúgy megmértük Palikát, 71 cm, nagyon vicces, nem csak súlyos, hosszú is, azt hiszem egy kis Gólemet nevelgetünk itt lassan öt hónapja, nem tudom, kire ütött, azért ennyire senki sem nagydarab a családban.
A tegnapi nap kunsztja amúgy, hogy Palkó elkezdte beszivogatni az alsó ajkát, baromi vicces, Peti vagy húsz percig ezen röhögött artikulálatlanul, főleg, miután megmutattam neki, hogy ő is ezt csinálta szintén 4-5 hónaposan.
Az a baj, hogy nem merek lelkesedni, de kéne pedig: Palkóka rohamosan aranyosodik ugyanis, ahogy nő, napról-napra tisztul az elméje, tök jó, hihetetlen, mit változott az elmúlt 4,5 hónapban.
Bár nem ide illik, de megsúgom azt is, hogy volt egy régi blog-ismerősöm, akit elnyelt az idő, pedig személyesen is találkozgattunk anno (2007 körül), no most ezt a lányt megtaláltam FB-n és kiderült, hogy Adelaide-ben élnek. Nagyon meglepődtem, mert nem úgy ismertem, mint aki ennyire kalandvágyó és vagány, hogy csak úgy kiköltözzön Ausztráliába, úgyhogy próbálom elhessegetni a gondolatot, hogy ez egy Jel, de nehezen megy.*
* Mit nekünk epilepszia-gyanú, AV megint lelkes**, hogy menjünk Sydney-be. Oh My.
** Kicsit én is az vagyok, hátha ez az egész "baleset" azért történt, hogy váltsunk meredeken és kezdjünk új életet egy egész más területen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése