Oldalak

2014. május 26., hétfő

Weekend

Megint eltelt egy hétvége.
Szombaton délelőtt mivel esett, Blanchardstown-ba mentünk, mert AV-nek kellett egy-két póló és valami miatt azt hiszi, csak ott lehet felsőket venni. Amig ő nézelődött, mi beugrottunk a Dealz-be meg a Lidl-be, jól felpakoltuk magunkat, kaptam is érte, hogy mindig csak költünk. (Mániásan tudok tejfölt és zacskós bébiételt venni, bevallom.) Hazafelé Palika persze sirt, amit csak akkor hagyott abba, amikor végső kétségbeesésemben feltekertem a rádió hangerejét - ez furcsa módon hatott, azonnal elaludt. Délután, mivel még mindig esett, itthon voltunk, mert semmi értelme nem volt a vizszintesen hulló jégdarabkákkal dacolni. Este Palkót elvittem a Poolbeg-re, hátha bealszik és igy is lett, volt hát egy nyugalmas órája a fiúknak itthon kettesben. (Peti nagyon szereti az apa-fiú programokat, miközben mentünk ki az ajtón Palikával, lelkesen sorolta, miket fognak csinálni: például hangosan hallgatnak zenét, táncolnak (haha), palacsintát sütnek és ragasztanak egy vonatot...)
Vasárnap délelőtt gondoltam kipróbálom, mi van, ha Palkót nem rángatjuk, alszik-e többet, mint fél óra, igy elküldtem a fiúkat a Herbert Parkba, én meg itthon maradtam Pali-őrzőben. Természetesen fél óra elteltével felébredt a Kis Disznó, de megetettem és hopp - visszaaludt. Ráhúzott még egy órát, isteni volt. Ebédre valami borzalmat csináltam (a hétvégi főzésemre ezúttal nem vagyok büszke: szombaton elégettem a krumplis-baconos valamit, a vasárnapi szörnyűségről meg inkább mélyen hallgatok), majd fél 1 körül letettük Petit szunyókálni, mert Maya bulija 2-kor kezdődött és szerettem volna, ha pihen, mielőtt beleveti magát a party-ba. Fél 3-ra értünk a tett helyszinére, eddigre a nap is kisütött és mig mi szülinapoztunk, Palkóra AV vigyázott, szuper beosztás volt ez igy, én mondom. Életemben először jártam ir házban, mókás volt, pontosabban igen tanulságos, bár egy család alapján nem lehet következtetéseket levonni, tudom, de hát... érted. Az első, ami rögtön feltűnt, hogy senki sem vette le a cipőjét. (Pontosabban mi levettük, de vissza is vettük gyorsan haha.) Aztán körbenéztünk: és jaj. Megértettük, miért nem. A fehér kanapé össze-vissza volt firkálva, a játékok ragadtak a kajamaradéktól, az ünnepelt ruhája és arca csupa sár és csoki, a földön mindenféle kétes folt... Félreértés ne essék, nem negativ értelemben irom ezt, ahol gyerekek laknak, ott általában ez megy, főleg, ha buli van, tudom, de bakker, ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy mi totál sterilen tartjuk szegény Petit... Úgy jöttem el, hogy atyaég, de szeretnék én ilyen laza lenni. Imádnám, ha nem zavarna a rendetlenség, a dzsuva, a sár, a ragacs, a vadság... És én még sehol sem vagyok AV-hez képest! Kicsit aggaszt, hogy Petit igy neveljük, neveltük, hogy agyvérzést kap, ha koszos a szája például (Az első falat torta után vinnyogva kért egy szalvétát - és hoppáhoppá, nem volt! Egy papirzsepit kotortam elő és azzal próbáltam tisztogatni, haha, viccesen nézhettünk ki, gondolhatták, hogy a hülye kelet-európaiak mit szórakoznak itt egy kis maszaton...) és egyébként is ő olyan "rend a lelke mindennek" gyerek, mindent csak szépen, rendesen, tisztán, akkurátusan csinál... Kéne valahol egy középút, tudom, de nehéz, ezt is nehéz megtalálni. No mindenesetre a buli jó volt, mig a gyerekek játszottak, mi beszélgettünk. Kiderült, hogy mindenkinek egy-két gyereke van maximum (ez nagy csoda, én azt hittem, 5-6, de úgy tűnik, ma már ez nem jellemző csak a kevésbé tanult irekre) és persze mindenki az ovi 1 km-es körzetében lakik... Többen is mondták, hogy óóó, sokat hallottak már Petiről - kiváncsi vagyok, miket, erre nem mertem rákérdezni, egyedül Elsa anyukája mondta, hogy mikor otthon voltunk, Elsa minden nap úgy jött haza, hogy "He is not here, he is not HERE..." és úgy általánosságban tök pozitiv volt az egész, jól éreztük magunkat, mondhatjuk. (Ami vicces volt, hogy három fiú volt (plus Jake, Maya tesója) és négy lány és mig a lányok őrültködtek, sikitoztak, roszalkodtak, a fiúk csak szerényen nyomták, sőt, Christian és Sean is nekikezdett bömbölni kétszer-háromszor valami miatt - hát úgy tűnik, ez egy ilyen forditott világ, ezek után már elhiszem, hogy Peti igazat mondott, mikor egyszer úgy jött haza, hogy a Reece megverte a Christian-t hehe.) Gyereknap alkalmából és mert szépen sütött a nap végre (délelőtt totál borulásban Herbert Parkoztak a fiúk) a buli után még elugrottunk hintázni kicsit a Carysfort játszóra, de csak 20 percet maradtunk, mert nem akartam AV-t sokáig egyedül hagyni Palikával, igy is negyed 3-tól negyed 6-ig ő vigyázott rá. Vacsora előtt Peti megkapta a hőn áhitott kék gitárját is (szülinapjára akartuk adni, de túl soknak tűnt az autópálya és a mikrofon mellé) és hát az alma nem esik messze a fájától - imádja. Roppant tehetségesen tépi a húrokat, de ami a legjobb, Csehtamásosan énekel hozzá, sorátmenetes szövegeket ir és nótázik, nótázik, nótázik. 
Bár a szombati időjárás miatt elég nyögvenyelősen indult ez a hétvége, a végére teljesen kikupálódott, szuper kis két napot töltöttünk együtt, imádtam. Sok, sok ilyet még pliz.   

3 megjegyzés:

  1. ez nem ilyen feltétlenül ír, mindig azt nézem, hogy az én gyerekeim már akkor retkesek, mikor még csak elindulunk a játszótérre. és nem kicsit ám, hanem nagyon...
    hogy a takarításról és az lakás állapotáról ne is mondjak többet. :)
    hol vannak már azok az idők, mikor minden nap kutyafésülő kesztyűvel fésülgettem a szőnyeget, mielőtt Őfelsége kisbabámat ráhelyeztem volna (egy fürdőlepedőre.) :)

    VálaszTörlés
  2. van az a mondás, hogy zseni átlát a káoszon - no én cseppet sem vagyok zseni, megőrülök a rendetlenségtől és mostanság a kosztól is. már ha nálunk van. ha a konyhapulton morzsát látok, kikészülök. este minden játékot elpakoltatok petivel - no meg napközben is rakodnia kell, ha látom, hogy nagy a kupi, addig nem vehet elő mást, mig el nem pakolt... nem vagyok hajlandó felbukni a kisautókban meg rálépni is utálnék bármilyen szúrósra.
    mondjuk ha másnál látom, hogy kupi van, nem zavar, bár néha késztetést érzek, hogy elkezdjek pakolni (pl a szanaszét legókat a dobozba a bulin), de ellenállok nagy nehezen. :D
    ez ilyen kényszeresség, tudom. :)

    VálaszTörlés
  3. Van az a rumli, ami engem megnyugtat, hogy oké, legalább náluk is látszik, hogy gyerek van a háznál... de a ragacsos retektől rosszul leszek. A franciák sem arról híresek, hogy hatalmas rend, tisztaság van náluk és mikor belépsz rúgod le a cipőd.
    A vicces ebben, hogy ők nézik le például a malgasokat, más afrikaiakat, pedig némelyiktől igencsak tanulhatnának. (No, nem mindtől persze.)
    Rebbát amúgy nem lehet huzamosabb ideig tisztán/szárazon tartani, így én inkább 3 váltás ruhával megyek mindenhova, mert bár tudom, hogy úgy szép a gyerek, ha maszatos... de az gyűlölöm, ha pl a Meki játszóházában ketchupos lesz a ruhája.

    VálaszTörlés